Mítoszok sejlenek fel, egy-egy olyan időpillanat felmutatásai, amikor még nem történt meg a világot megváltó és megváltoztató áldozati rítus, még csak eljövendő ígéret a kereszthalál gyötrelmeiből összetákolt örök élet. Háború utáni árnyak, a szülőföld földlétébe kapaszkodó gyökerek, az élet körforgására rádöbbenő ritmikus ismétlődések mutatnak meg valami csupán csak képekben megragadható gondolatot az elmúlás folyamatosságáról.
Kalotaszegi ihletésű képei e jelképpé tisztult, mitikus vidék és a valóságban is bejárható konkrét táj éppen átalakuló vonásait ragadják meg. A balladák nőalakjait idézik ezek az eljövendő madonnák arcával befele figyelő lányok, asszonyok, akik viseletükben évszázadokon átcipelt rendet öltenek magukra hozományként.
Kádár Tibor ősi mesterek képalkotó figyelmével megteremtett motívumokat visz át a vászonra, fára festett képeire, a népi építészet és a szőttesek gazdagságából merít. A földben és vízben feloldódás primitív áldozatát idézik az absztraktba hajló, foltszerűen ábrázolt kompozíciók. Mítoszok sejlenek fel, egy-egy olyan időpillanat felmutatásai, amikor még nem történt meg a világot megváltó és megváltoztató áldozati rítus, még csak eljövendő ígéret a kereszthalál gyötrelmeiből összetákolt örök élet. Háború utáni árnyak, a szülőföld földlétébe kapaszkodó gyökerek, az élet körforgására rádöbbenő ritmikus ismétlődések mutatnak meg valami csupán csak képekben megragadható gondolatot az elmúlás folyamatosságáról.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. december 15-i számában.)