Ma délután megházasodtam. Barátnőm adott össze minket a kertben, mert a párommal nem akartunk nagy felhajtást. Vagyis inkább én nem. Ő mindennel egyetért, amit mondok.
Jó természete ellenére sokan kifogásolták a választásomat. Nem mindenki adta ránk áldását.
Ma délután megházasodtam. Barátnőm adott össze minket a kertben, mert a párommal nem akartunk nagy felhajtást. Vagyis inkább én nem. Ő mindennel egyetért, amit mondok.
Jó természete ellenére sokan kifogásolták a választásomat. Nem mindenki adta ránk áldását.
– Ő? Miért pont ő? Bárki mást találhattál volna. Tényleg bárki mást.
Ilyeneket mondtak a szerelmemről. Hát nem kiábrándító? Ezeket az embereket a párom rendre lemorogta, de mindig eszébe juttatom, a lényeg az, hogy én szeretem őt. Márpedig egy kapcsolatban a szeretet és az egymás közti bizalom a legfontosabb, nem igaz? Mi pedig odavagyunk egymásért. Minden egyes nap, amikor hazajövök a munkából, ő már az ajtóban vár rám kedvenc játékával. Ilyenkor mindig megsimogatom a hasát, azt nagyon szereti.
Ő a leghűségesebb társ, akit magam mellé választhattam. Sosem fog megcsalni, ebben biztos vagyok. Ráadásul mindig olyan jókat beszélgetünk. Vagyis inkább én beszélek, ő csillogó szemekkel hallgat.
Viszont nem csak jó hallgatóság, de nagyon ügyes is. Sok mindenre megtanítottam. Például át tud ugorni egy karikán, tud pörögni, tudja, hogy a folyosóra nem pisilünk, és már a csirkéket sem kergeti, ha elviszem őt a nagymamához.
Társak lettünk, míg a halál el nem választ. Boldogan fogunk élni együtt, azt már most megmondom. Egyik férfi sem ér fel hozzá. Ilyen társat, mint Ő, nem mindenki talál.
Igazán jó fiú ez a Buksi.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. decemberi számában)