Sok mindent hordoztál a válladon, sok mindent láttál és sok mindent láttál előre. Sok mindent viszel el most magaddal, pedig valószínűleg te sem siettél volna. Lett volna dolgod köztünk. És meg kellett volna beszélnünk még sok mindent.
Énekelj tovább a mélyvíz túloldalán, Christophorus!
Tudom, hogy az utóbbi időben nem voltunk épp annyira közeliben, mint annak idején a kilencvenes években, de mindaz, ami beárnyékolta a barátságunkat, teljesen feledhető: semmi nem történt. Az mélyített árkot közénk is, ami manapság sok régi barátot választ szét, sok mestert és tanítványt, kortársakat és nemzedéktársakat: a kurva politika. Titkon azt reméltem, hogy majd valahol egyszer találkozunk és megbeszélünk mindent, és ott folytatjuk a beszélgetéseinket, ahol a kétezres évek derekán abbahagytuk talán a Színház büféjében, talán valamelyik másik helyen.
Most már félretehetünk mindent, nincs igazság. Ezt már csak odaát, ha tisztázhatjuk valaha, hogy esélye egyáltalán van-e.
Emlékszem, és mindig emlékezni fogok, amikor az öreg Lazics 1993-ban, mint utolsó felfedezettjét bemutatott neked a Látó szerkesztőségében és félig-meddig rád bízott, hogy vigyázz rám. És ez így is történt. Meghatározó beszélgetéseink voltak, olyanok, amelyek során azt hiszem, hogy láthattam néha az igazi KAF-ot, aki úgy volt mester, hogy a legnagyobb szeretettel tudott tanítani és szellemi fölénye vagy tapasztalatai sosem írták felül a barátságot és a kollegialitást. És igen, ez nagyon hiányzik azóta is, amióta a kétezres évek elején távolabb kerültünk egymástól, más-más frontokon foglaltunk állást, és ez a divergencia nyilván nem az esztétikai meggyőződésinkről szólt. A távolságban nem harag volt, tudom. A távolságban leginkább keserűség van mindig, ahogyan most is, itt hagytál bennünket. Utoljára a Mózes Attila temetésén találkoztunk, emlékszem a tekintetedre, nem harag volt benne, hanem a régi cinkosság. Hát ilyen ez.
Sok mindent hordoztál a válladon, sok mindent láttál és sok mindent láttál előre. Sok mindent viszel el most magaddal, pedig valószínűleg te sem siettél volna. Lett volna dolgod köztünk. És meg kellett volna beszélnünk még sok mindent.
Énekelj tovább a mélyvíz túloldalán, Christophorus!