Még sandán virult a sárga péremizs,
Szorgoskodott egy illatos méhe rajt.
Lassan múlhat el virága, szára; majd
Gallyakon levél s a lélek fénye is.
Még sandán virult a sárga péremizs,
Szorgoskodott egy illatos méhe rajt.
Lassan múlhat el virága, szára; majd
Gallyakon levél s a lélek fénye is.
Lombok között a fények értek: mézes íz.
Csend magánya mélyről a felszínre hajt,
Halak csillogva csapták a gyenge zajt
Mely nem sejthető világba messze visz.
Visszajárva vagy maradva hegyre megy
Pásztoroktól is elhagyott kosok
Elvesző nyája: felhő gyanánt mozog.
Előttem esti szél félve megremeg,
Mint ki egyre csak szavakat dugdosott
Akár tölgyfamakkot a szürke mókusok.