Kolozsvár, mostoha anyám
Ki meg nem szül, csak fölnevel
Kolozsvár, te vagy pótapám
Ki majd kertjében földel el
Kolozsvár, mostoha anyám
Ki meg nem szül, csak fölnevel
Kolozsvár, te vagy pótapám
Ki majd kertjében földel el
Kolozsvár, te vagy kezdetem
S te leszel a végem Kolozsvár,
hol harminchatnak
Hat az a húsz évem
Kolozsvár, őrlő másnapom
Véletlen szőtte mámor
A város könnyedén sebez
Ízével, pesti vándor
Mert a város verse ez,
Hol néha sírva táncol
Stefan nevű magyar gyerek
De most elég a táncból
Kolozsvár az, ki visszavár
Anya és szerető
Vagy, ki belém hálni jársz
Ágyad a temető
Te vagy, Kolozsvár, gyermekem
Déd- és szépapám is
Minden kocsmád egyetlenem
De persze szép a táj is
Kolozsvár az, hol árva vagy
Bár egykének születsz
Érted vagyunk és általad
Elég gyanús ügy ez
Kolozsvár, benned ez vagyok
Most éppen csak ennyi
Ennek neveltél, s gyűlölök
Versemnek hőse lenni
Magyar testvér, ki erre jársz
Ki adsz, kiosztasz, s elveszel
A város tűr, nem befogad
Ha többre vágysz, itt elveszel
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. augusztus 18-i számában)