Irvine Welsh, a kultikus skót alkotó saját bevallása szerint 1958-ban született Edinburgh-ban, a glasgow-i rendőrség szerint 1951-ben. Kétségkívül meghatározó alakja a XX. század második felében született irodalomnak, elegendő itt a Trainspotting-regényekre és az abból készült filmekre gondolni.
Anyja pincérnő, apja dokkmunkás volt, szociális lakásokban laktak szülővárosában. Welsh nehezen találta meg a helyét, iskoláit abbahagyta, több munkát kipróbált. 1978-ban Londonba költözött, ahol skótként a kisebbségi lét minden traumáját, valamint az akkori punk-szcéna összes brutalitását megtapasztalta. Kábítószerekkel kísérletezett, apróbb bűntényeket követett el, többször is letartóztatták, míg egy felfüggesztett ítélet arra kényszerítette, hogy újragondolja az életét. Az 1980-as évek végén hazaköltözött Edinburghba, ahol a városi tanácsnak kezdett dolgozni, és befejezte tanulmányait.
Első regénye, a Trainspotting 1993-ban jelent meg. Címe elgondolkodtató: szabadabb fordításban ugyanis vonatnéző-számolót jelent. Kétféleképpen értelmezhető: az élet elsuhan a szemlélő előtt, vagy valaki felesleges tevékenységekkel tölti az életét (Angliában egy időben csaknem sport volt számolni a vonatokat, miközben a sínpárok mellett üldögéltek az emberek). A kábítószeres fiatalokról szóló mű gyorsan nagy sikert aratott, 1996-ban Danny Boyl készített filmet belőle, amely kultuszművé emelte a regényt. Bár úgy a fi lm, mint a könyv gyomorforgató képekkel operál, a figyelmesen szemlélő tüstént észreveszi, hogy valójában a nincstelenségről, a kiábrándultságról, a korabeli Anglia komorságáról szól, azt kritizálja főként kisebbségi szempontból.
2002-ben jelent meg a Pornó (T2), a trilógia második része. Tíz évvel az első mű történései után a karakterek még mindig a helyüket keresik egy olyan világban, melyben egyre nehezebb érvényesülni, főként az idő múlása folytán (tudniillik „öregek” lettek). Az elvesztegetett évek alaposan nyakon csapják a hősöket, egyikük sem menekül a számadás elől. Életükben még mindig jelentős szerepet játszik a kábítószer, amely az egyetlen kötelék közöttük (ez utalás az egyfajta nincstelenségre).
2012-ben jelent meg a Skagboys, a másik két könyv előzménykötete. Szó sincs arról, hogy a szerző a sikeres művekről lehúzna még egy rend bőrt, valójában ez a trilógia legsikerültebb része, mely arról szól, miként jutottak oda a fő(anti)hősök, ahová, és miért. Welsh nem csupán a történést görgeti előre, hanem egyben szociológiai, pszichológiai, történelmi, egészségügyi képet is nyújt hőseiről.
Bár a trilógia erős, szókimondó nyelvezete, felháborító történései áramütésként érhetik a felkészületlen olvasót, mégis érdemes a sorok mögött húzódó tragikus történetsorra figyelni, mert ez adja meg a szövegek irodalmi értékét. Az író vádol: vádol egy rendszert, az örömtelenséget, a kilátástalanságot. Hősei egy nagyon is létező világ foglyai, ebből keresik a kiutat a maguk módszereivel, belső lehetőségeikkel, legyen az szex, kábítószer, lopás, agresszió.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. májusi számában)