A novellákat összeköti a falu tere, amelyen mind ismerősen sétálhatunk, de Macondóval ellentétben Szék nagyon is létező hely, és magyarként saját otthonunk része.
A budapesti könyvbemutatóra Csender Levente barátom meghívására mentem, addig nem hallottam az íróról, Soós Jánosról. A nyolcadik kerületben a körút egyik sarokházának utcafrontjára nyíló könyvesbolt, a Magyar Napló Kiadó rendezvényhelye nem éppen idilli fekvésű. A kerület egy pöcegödör, az utca nyomorult alakjainak állandó a karneválja, meg ott a forgalom bömbölése, és az örökös szirénázás, Pesten mindig menteni kell valakit. Ezen az esten viszont a széki vendégek jó hangulattal töltötték meg a teret. Nagyon nem szeretem az eufemizmust, meg az érzelgősséget, de ahogy Soós János mesélt, a háromtagú banda zenélt, a felolvasás után széki pálinkát és isteni csörögefánkot kínáltak a rokonok, ez így együtt igazán szívmelengető program volt. Csender és Soós beszélgetéséből kibontakozott a kötet témája: Széknek, Erdély egyik legmarkánsabb településének a magyar népi kultúra egyik zárókövének hiteles és plasztikus ábrázolása.
A kötetet végigolvasva nemcsak arról lehet tudósítani, hogy élvezetes folklór és családi legendárium kerülhet az olvasó kezébe, amiben mindig jó érzés elmerülni, irodalommá szintetizál történelmi múltat, életformát, nem kieszelt, hanem valódi sorsokat megismerni, tereket, időket bejárni. Irodalmárként is lelkesültséggel tölthet el, hogy a szöveg van olyan erős, hogy sokszor, vagyis többnyire átsodródik világirodalmi egyezésekig. A történetszövés Hrabalt idézi, a generációk épülése és olykori pusztulása pedig Márquezt. A mese végig lendületes, sohasem unalmas, ha olykor egyes leírások kicsit direktek vagy akár publicisztikusak, ez elfér a téma feldolgozásában, a kötet erős irodalmi pillanatai jócskán kárpótolnak érte. Valamint hogy itt a regények világépítő ambíciója sikerül, a novellákat összeköti a falu tere, amelyen mind ismerősen sétálhatunk, de Macondóval ellentétben Szék nagyon is létező hely, és magyarként saját otthonunk része.
Széki Soós János: Vándorforrás. Magyar Napló, 2019.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. májusi számában)