Birtalan Andrea | A bunkerrajzoló és a költő

Birtalan Andrea 2020. július 29., 08:31

„Megkérdeztem tőle, hogy ért-e az irodalomhoz, mert nekem szükségem lenne segítségre a szövegírásban. És azt mondta, hogy végül is ért hozzá valamennyit” – idézte fel Likó Marcell, a Vad Fruttik zenekar frontembere a Géczi János József Attila-díjas költővel való barátságuk és közös munkájuk kezdetét.

„Megkérdeztem tőle, hogy ért-e az irodalomhoz, mert nekem szükségem lenne segítségre a szövegírásban. És azt mondta, hogy végül is ért hozzá valamennyit” – idézte fel Likó Marcell, a Vad Fruttik zenekar frontembere a Géczi János József Attila-díjas költővel való barátságuk és közös munkájuk kezdetét. A kiemelt idézetet A Bunkerrajzoló című könyvben olvashatjuk, amelyet Géczi János írt a felvett beszélgetéseik alapján. Ez a könyv az énekest mutatja be, gyerekkorától végigkövethetjük azokat az időszakokat, amelyek meghatározzák napjaink Likó Marcelljét.

Egy évvel később, 2016-ban újabb közös könyv született: megjelent Likó Marcell Énekelt és el nem énekelt dalok című szöveg- gyűjteménye Géczi János szerkesztésében. Ebben a Vad Fruttik dalainak nyers változata is olvasható a véglegesített művek mellett. Érdekesség ez az alkotói gesztus, mármint a tökéletlen alkotások publikálása. Hiszen az emberi, fizikai tökéletlenség vállalása – beleértve a nagy művek halovány vázlatait is – a tendenciák ellenére túlnyomórészt tabunak minősül. A két könyv témája tehát többek között ezen a szálon is találkozik. A Bunkerrajzolóban sincsenek szépítések, csak a nyers emlékek.

Ennek a barátságnak a lenyomatait nemcsak a dalszövegekben és az említett könyvekben lelhetjük fel, hanem A Bunkerrajzolóból színpadi változat is készült: 2016 novemberében mutatta be a Pannon Várszínház a zenés életrekonstrukciót, amely azóta is teltházas műsorként pörög. A következő évad egyik új produkciója is az alkotópároshoz fog kötődni. A Béke presszó főhőse a negyedik dimenzió rejtélyeivel birkózik meg, egy ipari robbantást követően megelevenednek Marci emlékei, filmszereplők, minden, ami addig csak a képzeletében élt.

A költő és az énekes együttműködésének egyik legkiemelkedőbb zenei eredménye a Vad Fruttik Darabok című albuma, egy olyan ékszerdoboz, amelyből szebbnél szebb medálokat próbálhatunk fel. Az első dal nagyon kemény képpel indít: „bárcsak lennék állat / orr- szarvúbogár / ami gombostűre tűzve / megváltásra vár”. Ugyanezt a színvonalat hozza a Szemben a nappal, a Másodpercek és decibelek vagy a Válaszok nélkül is, ezek a szövegek ugyanis padlóra küldenek, majd a végén kedvesen felmosnak, és asztalhoz hívnak további csemegézésre.

A Tudom, milyen dalaiban már nem feltétlenül található meg az a metafizika, amelyet a Darabok megteremt. A popkulturális szcéna felé forduló lemezt a Hold ragyogja be, ahol ezüstös fémzápor hullik, és a fényben úszó embereken verejtékpáncél csillog.

Szabad. vagy című lemezük mind zenei, mind szövegvilágában leginkább az előző albumhoz hasonlítható.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. július 7-i számában)