jó végre, hogy nem kell verset írni többé.
Vagy ha kell még, már csak jót szabad.
Kóstolgatni a pusztulás mögött
mi utána értelmes maradt
nem oldja szín se többé, ami szürke
se félelem, se megszokás
kutyák csaholnak s a rettenet
behálóz mindent – s e lét-imázs
úgy ég az arcokra mintha az istenek
vetítenék s e negatívot
magára veszi minden létező.
tiéd a hely, tiéd a város
kurvák és apostolok fészke
lángokat látok, s bennük felragyog
a nyomorultak torzult istenképe...
jó végre, hogy nem kell verset írni többé.
Vagy ha kell még, már csak jót szabad.
Kóstolgatni a pusztulás mögött
mi utána értelmes maradt.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)