1977–79 között a Magyar Néphadsereg elit alakulatánál, a Díszzászlóaljnál szolgáltam.
A sors ajándékának köszönhettem, hogy 1978. január 6-án Ferihegyen, a Díszzászlóalj tagjaként fogadhattam az Egyesült Államokból hazatért Szent Koronát.
1977–79 között a Magyar Néphadsereg elit alakulatánál, a Díszzászlóaljnál szolgáltam.
A sors ajándékának köszönhettem, hogy 1978. január 6-án Ferihegyen, a Díszzászlóalj tagjaként fogadhattam az Egyesült Államokból hazatért Szent Koronát.
Azon a hideg, januári történelmi napon nemcsak a hidegtől volt sok embernek könnyes a szeme, e sorok írójával együtt… Életem egyik legfontosabb napja volt a Szent Korona hazatérése. Büszke vagyok arra, hogy a Díszzászlóalj tagjaként sokadmagammal együtt bennünket is megérintett a történelem.
Takács Ferenc főhadnagyomnak, századparancsnokomnak sokat köszönhetek. Például az állandó kimenőket, mert nekem falusi gyerekként óriási élmény volt, hogy láthattam színházakban a korszak legnagyobb színészóriásait, legendás koncerteket és felejthetetlen sporteseményeket. Voltam az összes színházban és az összes stadionban.
Tanítványaimnak, unokáimnak minden évben sokat mesélek január 6-ról. A rohanó évtizedek a Petőfi-laktanyában, Ferihegyen és az Országház előtt készült fényképeket még értékesebbé teszik, tették.
Sajnos, sokan meghaltak katonatársaim közül, de negyven év után is a fülemben cseng a legmeghatóbb vezényszó: „Díszzászlóalj, vigyázz! Szent Koronának tisztelegj!”
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. augusztus 18-i számában)