Negyedóra alatt írták alá az ítéletet
elegáns rablók, frakkos gazemberek.
Negyedóra alatt írtak felül ezer évet,
századokig hat a tintába rejtett méreg.
Théophile Delcassé francia külügyminiszter
Pontosan száz éve, hogy bevégeztetett…
Negyedóra alatt írták alá az ítéletet
elegáns rablók, frakkos gazemberek.
Negyedóra alatt írtak felül ezer évet,
századokig hat a tintába rejtett méreg.
S persze a vesztesre nyomták a felelősséget:
az erősebbet sosem érdeklik a tények.
Győzött a hazugság, koholt vád, nyers érdek,
titkos aknamunka és rossz kényszerképzet.
Hangos érv szólt: önrendelkezési jog!
De ezt, azóta is feledik valahogy.
Bűnünk az lett, mit mások követtek el,
szívünkben stigma ég, vérző nap delel.
Mert túléltük mégis, bár nem lett volna szabad,
lüktet a csonka ország, az épphogy megmaradt.
Szárnyaszegetten hullottunk a porba,
s elfordult tőlünk a büszke Európa.
Ma folyik tovább az áldozathibáztatás,
minél őrültebb, annál jobb a hatás.
A tervet önigazolja ma is a gyűlölet,
s mi csak maradjunk engedelmes öleb.
Örüljünk, hogy nem tiportak el teljesen,
ha meggyaláznak, hát tűrjük kedvesen.
Bólogassunk, ha átírja múltunk a jelen,
s már jövőnk ejti túszul a fojtott félelem.
Így játszik velünk a gyilkos történelem,
míg majd azt kiáltja: „nem ér a nevem!”…
Járványtól járványig tartott a huszadik század,
karantén-magányunk a történeten átcsap.
Ami volt, ahhoz most másként van közünk,
s nem is kell, hogy kimondja bárki közülünk.
Pont száz éve, hogy bevégeztetett.
Mosolyunk a bárd a hóhérok felett.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 30-i számában.)