Bonczidai Éva | „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” – Ádám Gyula pünkösdi fotói

Elindulni, várni a hajnalt – ez a cél már önmagában is szép imádság, hát még együtténekelve a többiekkel. A találkozás megannyi arca – Ádám Gyula nem idegenként érkezik közéjük, fotói által mi sem idegeneket látunk. Ráköszönni a szembejövőre, áldást mondani az elhaladókra – erre buzdít ez a hajnali tisztaság.

Ahogy Katkó Tamás fotóművész egyik kiállításmegnyitón kiemelte: Ádám Gyula az erdélyi pünkösd egyik ikonikus színhelyét és eseményét, a csíksomlyói búcsút is bemutatja, ám oly módon, ahogy egy turista csak kis szerencsével, de leginkább soha nem láthatja. Fotóin megnézhetjük a keresztaljak hajnali indulását Alcsík, Felcsík és Gyimes falvaiból, a csángó misét vagy a pünkösdvasárnapi napba nézés szokását is.

Haris László fotóművész mondta róla: „Ádám Gyula nem művészként kereste a témát, hanem a téma kereste meg őt, ezért lett művész. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a fotográfiával, hogy sikeresen tudja megörökíteni, menteni a csángó kultúrát. Az már a mi különleges szerencsénk, hogy kiderült, tehetséges, és az elkészült képek nemcsak dokumentumok, hanem az események lényegét láttató művészi alkotások.”

Elindulni, várni a hajnalt – ez a cél már önmagában is szép imádság, hát még együtténekelve a többiekkel. A találkozás megannyi arca – Ádám Gyula nem idegenként érkezik közéjük, fotói által mi sem idegeneket látunk. Ráköszönni a szembejövőre, áldást mondani az elhaladókra – erre buzdít ez a hajnali tisztaság. Közben gyönyörködhetünk az idő természetében is, a változásban, amelyben valami ősi találkozik a mai lehetőségekkel: az évszázadokon át hordott viselet fölé műanyag esőköpenyt kanyaríthatunk, a lóról lepattanva érintőképernyőt babrálunk és felhívhatjuk, akit keresünk. Furcsa és meghökkentő látvány. És van, ami mégis ugyanaz marad: az összekulcsolt kéz, az égre tekintő bizakodás.