a történelem mindig furcsa játék
a nemzet pedig mindig feladat
ha csönd van éjjel, ma is hallani
mind ott sírunk a versailles-i kert alatt
A megértés felé út már nem vezet
amit látunk, mint délibáb kísért.
amit lenni hittünk, az mind elveszett.
tanulunk élni, halni semmiért.
hallgat a térkép, a törésvonalak
praetori lábszag itatja át
és felvizezett komcsi honfibú
tanulgatjuk ezerből a százat
a látóhatár meg vérszín-vonalú
és fojtogat a hősies alázat.
a történelem mindig furcsa játék
a nemzet pedig mindig feladat
ha csönd van éjjel, ma is hallani
mind ott sírunk a versailles-i kert alatt.
és minden kertben idegenek járnak,
az Európa-szeméttelepen
de tudunk még élni magyarul
és ez valahol több mint kegyelem…
(Megjelenik a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 6-i számában.)