De nem azért, nem is a praktikum miatt!
Berendezett szoba, belakott, letisztult,
csak az, amit ő vitt be, csak amit nem engedhet ki,
csak az a lehetőség. Ami a keretek közti.
A SIMOGATOTT ARC MEG A VILÁG VISZONYA
Nekem nagyon tetszik
a karon ülő babák arcán
az a sajátságos kifejezés.
Valahogy olyan nyitottan,
kíváncsian, félelem nélkül
nézik a világot, nem is tudom.
Ugyanaz a gyerek,
ha leteszik a földre,
csak kapaszkodik a szoknyába, amit elér.
Nem néz az semmire, senkire,
pláne nem kíváncsian.
Így vagyok én is ezzel. (no, kimondom: veled).
MŰTEREM
Váli Dezsőnek
Nem lehet belépni. Mégis látható.
A Művész Műterme. Szentély. A Téma.
Nem, nem az igazi. A festmény róla.
Tényleg enteriőr. Lelke: rajta.
Szép szoba, széplélek. Lehet szikár, lehet szibarita,
rávetül a lénye. Alany és tárgy,
látó és láttatott együtt szerepelhet rajta.
A vásznon önnön befalazott arca.
Mormotát festeni nehéz, elbújik, mozog,
a műterem adja magát.
Csend-életre hív. Anyaga van, valós,
ártatlanul lóg a múzeumi falon.
De nem azért, nem is a praktikum miatt!
Berendezett szoba, belakott, letisztult,
csak az, amit ő vitt be, csak amit nem engedhet ki,
csak az a lehetőség. Ami a keretek közti.
Váljon jellé a tárgyak hiánya, rendje, a léte:
a színek és formák között szétnézve
villanjon meg Isten köpenye szegélye.
Hogy látva lássák. Magát az Alkotót?
Műterem befejezett képpel.
Műterem elmaradt beszélgetés után.
És néha a megtagadott műterem.
Vagy akár a kép falán egy saját festménnyel.
Nézz meg, vigyél magaddal, csodálj,
(persze, értelek én): – csak nehogy benyissál.
A vers se róla szól,
mindig rólam. Olvass , de ne nyiss rám.
Profán ima
Gondolj velem és kigondolódom,
ha út vagy, hát úton vagyok,
ha közel jössz, közelségben leszek,
ha engem vársz, megérkezem.
Nézel, és láthatóvá válok,
ha hallgatsz, szavakra találok.
Választasz és kiválasztott vagyok,
ha simogatsz, kisimulok,
megigenülök, ha bólogatsz,
tartozom, ha tartogatsz.
Ha nem érintesz, érhetetlen vagyok,
és ha bevetsz, megfoganok.
Csak akkor lehetek, ha vagy.
(Karantének)
{K1}