Mint aki most már inkább levetkőzné
a testet, ami hol szorít, feszül,
hol pedig méretre igazítva
lóg a fogason, bölcsen, egyedül,
úgy ring a fán a túlérett gyümölcs
Mint aki most már inkább levetkőzné
a testet, ami hol szorít, feszül,
hol pedig méretre igazítva
lóg a fogason, bölcsen, egyedül,
úgy ring a fán a túlérett gyümölcs,
a csőrre vár, mi lassan felhasítja
vagy talán csak éhes ínyre, szájra,
hogy fényből könnyedén sötétbe taszítsa,
pokolra vagy ki tudja, hová visz
a belek tekergő, titkos alagútja,
arról tudna csak mesélni a meggy,
hogy jobb-e csöndben a fán elszáradni
vagy avatottként földbe bújni újra,
a többi meg végül úgyis egyremegy.
(Karantének)
{K1}