Beleszakadt az éter a csöndbe.
Lassan mozdítottad meg a lábad.
Úgy visszhangzott, mint egy sörétes puska durranása.
Eltűnt a róna mögött a nap, mire megállt a vonat a faluban.
Ma nem indul több járat – recseg a hangosbemondóból.
Harangoznak. Egy ballonkabátos férfi ül a peronon.
Amikor elmész mellette, megcsap valami furcsa szag.
Húst koncolnak a főtéren.
Keselyűk gyűlnek a rothadó csonkokra.
Döglegyek szállnak a maradékra.
Csillog az új autó, otthonos a lakás:
rendes az asszony és tiszta a ház.
Diploma lóg a falon, a naptár tele,
jól megfizeti a munkahelye.
Este a tévé zúg, csak amolyan rutin,
Mint rejtvényt fejtegetni a budin.
Itt BL megy, ott énekel,
a díjai nem férnek el.
Ez innovál, az Grammyt kap,
az élet már csak így marad.
Mennyi siker, mennyi szép,
a tehetséges szerencsés.
Süllyed a fotel, a levegő szorítja nyakad.
Azt mondták, ezt így kell, ezt így szabad.
I.
Kiteregettem a gondolataimat a szárítóra.
Fekete köd párolog belőlük.
Feltépik a számat, hogy belülről emésszenek fel.
Összecsepegtettem velük a padlót az előszobában.
Marják a fát, és a betont, ahogyan utat vájnak maguknak.
Felhólyagosodott tőlük a talpam,
mégis, valahogy fáznak a lábujjaim.
Kilónként marják le csontig a húst.
II.
Biztos kolhicinnel kezelték az időt.
Megállt, mint a sejtosztódás,
csak hogy jól vizsgálható legyen minden egyes részlete.
Hogy mikroszkóp alatt kellő rálátással kielemezhessük
minden egyes komponensét.
Talán, ha jól kezeli az ember a nagyítót,
akkor válik elviselhetően könnyűvé az elengedés.
IV.
Szilánkokkal terítettem be a lakást.
Kiszivárog a vér a hámsejtjeid közül, amikor összeszeded.
Pecsétlenyomatként szárad.
V.
Szenes csonkok görnyednek az asztalon.
A kanócról lemállott a viasz,
mint bőrről a hús.
VI.
Pókháló szövi be a teret.
Fullaszt a levegő.
Nikotin rakódik le az erek falán.
A gyomorsav átmarta magát a lumenen.
Az ételillat csak felforgatja,
ami benned megmaradt még.
Megakadnak a molekulák a finom, bársonyos szálakon.
A levegő fullasztó.
X.
Beleszakadt az éter a csöndbe.
Lassan mozdítottad meg a lábad.
Úgy visszhangzott, mint egy sörétes puska durranása.
A repeszszilánkok átfúródtak a bőrömön,
és betokozódtak a csontjaimba.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. március 14-i számában.)