Akvarelljein a változó fényeket, a sokarcú és sokszínű Balaton varázsát ragadja meg. Az itt megjelenő színek és formák nem csupán a táj ritmusát képezik le, hanem a lélek rezdüléseit, a teremtő napfényes játékos kedvét vagy borongós megbékéléseit is.
Fekti Vera munkái egy részét régi családi fotók, képeslapok, újságok inspirálják. „Szüleimet 1978-ban elveszítettem, ezután kezdődött nálam a »múltba fordulás«. Elmerültem a családi fotóalbum képei között, és felnagyítottam apám kicsiny katonai igazolványképét, anyám megkopott arcképét (mely a lövészárkot is megjárta a zubbony zsebében), majd továbbmentem visszafelé az időben a nagyszüleim korába, s kerestem »anyagot« könyvekből, régi újságokból” – mondta e múltba tekintés hátteréről. Ezeken a képeken korai fotográfiai eljárások (cianotípia, ferrotípia) hatását keltő színvilágot alkalmaz, és az archaizálás céljából koptatásokat, karcolásokat is végez.
Másik fő témája a balatoni táj. Ehhez is hasonlóan elemi és személyes kötődése van: „1980-ban szülői örökségből egy présházat vásároltunk Balatonalmádiban az Öreghegyen. A délkeletre tájolt öreg ház alatt mély völgy terül el egészen az Ördögárokig, innen emelkedik a Káptalani domb, mely hatalmas tölgyfáival és árnyukban megbújó nyaralóival hosszan elnyúló, szaggatott kontúrjával írja be magát a Balaton víztükrébe. Azóta fogva tart ez a táj.”
Akvarelljein a változó fényeket, a sokarcú és sokszínű Balaton varázsát ragadja meg. Az itt megjelenő színek és formák nem csupán a táj ritmusát képezik le, hanem a lélek rezdüléseit, a teremtő napfényes játékos kedvét vagy borongós megbékéléseit is.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. augusztus 3-i számában.)