Holdleány-kedvesem
vissza mint szent tekint,
bűvöl és bájolog,
pőre szép melle kint.
Virrasztó varázslat
Lángoló láthatár
üszkein fény alél,
domb mögül, völgy ölén,
álmosan kél a szél.
Nesztelen szürke árny
fák között jár vakon,
megpihen, s messze száll
bőregér szárnyakon.
Holdleány-kedvesem
vissza mint szent tekint,
bűvöl és bájolog,
pőre szép melle kint.
Hangosan zúg a vér
szívüreg rejtekén,
bár szaván ingatag
csáberőt sejtek én.
Esti csend – éji hang,
talmi fény-vonzalom
álmain ébredés,
hunyni nem vonz alom.
Ott a tó fodra int,
s reszketeg ring a gát,
itt az ég szórja rám
millió csillagát.
(2020. ápr. 14.)
Ódába foglalom
A torta kész, s a gyertyafény ragyog,
hatvannyolc éves vén vigéc vagyok!
Ki visszanéz, utólag lát sokat,
emlékein merengve válogat.
Tucatnyi terv, s a munka sem kevés,
kemény utat regél e számvetés;
de tán hozott, mi régen füstbe ment,
arany jövő helyett ezüst jelent.
Szívperselyem degesz, s ha feltöröm,
köszönt a gondosan szemelt öröm.
Panaszra nincs okom – az Úr megint,
de hű kegyet reám szeretve hint.
Hisz itt a hitvesem, s a két gyerek,
okos szemükből én is fényt nyerek,
és új virágot hajt az őszi ág,
ha körbevesznek édes uncsikák.
Velük mulatni ritka jó dolog,
e szenvedélynek égve hódolok.
Ódába foglalom, hiszen csodás
kaland a lét, az égi alkotás!
Hitem szilárd, talán megvéd e vért,
hálás vagyok hatvannyolc évemért.
Nagy Istenem, fogadd szelíd szavam:
segíts megélni azt, mi hátra van!
2020. márc. 29.
(Karantének)
{K1}