Ágoston Szász Katalin: Menekülés a mitológiából

2020. május 31., 08:53

Krasznahorkai László mostanában kisregényekkel borzolja a kedélyeket. Ahogy előző könyve, a Mindig Homérosznak is tökéletes nyelvi és logikai eszközökkel operál. A kötet maga összművészeti produktum: az összesen húszfejezetes regényt Max Neumann tizenkilenc festménye és Miklós Szilveszter húsz felvétele kíséri. Az ütőhangszerekre komponált, egyenként fél-másfél perces érhangok QR-kódok segítségével hallgathatók meg az interneten. A képzőművészeti és zenei kiegészítés tökéletes hangulatot biztosít a szöveg kibontakozásához.

„Gyilkosok vannak a nyomában, nem hattyúk, az biztos, és ugyan fogalma sem volt, miért éppen hattyúkat mond, miért nem bárányokat, vagy galambokat, vagy egyenesen egy csapat szitakötőt, de nem is érdekelte, a mondat így ugrott be, így aztán ezt hajtogatta magában, a gyilkosokat a hattyúkkal…” – az alaphelyzettel rögtön az első előtti, számozatlan fejezetben megismerkedhetünk. A főhős gyilkosai elől menekül. Nem tudunk róla semmit, sem arcát, sem fizikai, sem szellemi tulajdonságait nem ismerjük meg (összesen annyit tudunk meg róla, hogy egy fiatalkori sérülés miatt egyik lábára alig észrevehetően sántít), az egyetlen valóság számára a folyamatos menekülés, rettegés az életéért. Üldözőiről sem tudunk semmit, hisz ő sem, de gyakran elgondolkozik kilétükön, szándékaikon, hogy puszta fejvadászok vagy szenvedélyes vadorzók lehetnek, hogy gyorsan és hatékonyan fogják életétől megfosztani vagy hosszú szenvedés árán.

Menekülését a horvát tengerparton kezdi, ahova hajóval érkezik, és úticélja sincsen, az az egyetlen elv vezérli, hogy mozgása, haladásának iránya minél esetlegesebb, minél kiszámíthatatlanabb legyen, így kicselezve gyilkosait. Megismerhetjük kifinomult gondolatfolyamait a védett helyek elkerülésének fontosságáról, a tömegben való közlekedés technikáiról, a terephez való alkalmazkodásról, az elkényelmesedés veszélyeiről, például az étel élvezetének megtagadásáról, mert az a figyelem lankadását eredményezheti: „A jó nem erkölcsi kategória, a jó az a csalárd állapot, amelyik áttekinthetővé tesz, leegyszerűsít, és ebben a leegyszerűsítésben kiszolgáltat téged, mert a jó ellankaszt, hisz elhiteti veled, hogy ha a jóban vagy, akkor az örök térbe kerültél…”

Az olvasóban könnyen felmerülhet a sejtés, hogy ebben a folyamatosan megfeszített lelki és szellemi állapotban a főhős nem maradhat épelméjű – főként Krasznahorkai legutóbbi könyvének fényében, ami egy őrült New York-i könyvtárosról szól –, de a menekülő önreflexivitása mégis kétségbe vonja e gyanút: „…az ennyire fékevesztett módon koncentrált életnek, hogy az ennyire egyetlen pontra fókuszált figyelemnek az a kockázata is megvan, vagy inkább kihívása, hogy az ember beleőrül ebbe a fékevesztett módon koncentrált, egy pontra fókuszált figyelembe, s mivel a menekülés alanya, soha nem tudhatja, átlépte-e már azt a határt, amelyen túl ez az alany, ő, már őrültnek s a létezése már őrületek tekinthető…”

Krasznahorkai ismét gyönyörködtető zsenialitással mutatja be a beszűkült elme tudatállapotát, az örökösen rettegő, üldöztetett szellem kálváriáját, amit ebben a felgyorsult világban mindannyian átélhettünk már, és ami éppen olyan fojtogató tud lenni, mint főhősünk számára. Alapvető könyv ez a 21. század emberének, mindenkinek, aki megtapasztalta már a szorongást, aki a kiutat keresi, és aki szeretné megtudni, hogy miért éppen hattyúk.

Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak. Magvető, Budapest, 2019

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. november 23-i számában.)

Izer Janka

„Politikamentes párbeszédeket írok, a szereplőknek csak magánéleti problémáik vannak”

2020. augusztus 31., hétfő

Egy idősödő sorozatíró lakást vásárol, hogy összeköltözzön egy pályakezdő színésznővel. Egy magát művészetkedvelő embernek mondó egyén hátán végigfut a hideg borzongás ettől – bizonyára valami közhelyes szappanoperát rejt ez a történet, ebből nem sok jót lehet jósolni. Aztán ez a bizonyos ember megnézi A lányka és a pápa című előadást (Jámbor József rendezésében) és elakad a szava.

Szalai Klaudia

„Lehet ékszer nélkül élni, de vajon minek?” – interjú az Ékszerek éjszakája szervezőivel

2020. augusztus 31., hétfő

Az Ékszerek éjszakája rendezvénysorozatnak immáron 6. alkalommal ad teret Budapest számos helyszíne. Az öttagú csapat egyik legjelentősebb lépése az volt, amikor sikerült a kiállítást nemzetközi szintre emelni. A szervezők célja, hogy megismertessék nemcsak itthon, hanem a határon túl is a magyar ékszertervezés sajátosságát. A kiállításról, a vírushelyzetről és az alkotási folyamatról két szervezővel, Börcsök Annával és Neuzer Zsófival beszélgettem.

Sántha Attila

Egy méltatlanul elsikkadt könyv: Lakatos István Siculiája

2020. augusztus 30., vasárnap

Képzelje el a kedves olvasó az alábbi helyzetet: létezik egy gyakran idézett írás a székelyekről, viszont a lábjegyzetek mindegyre egy vagy más kézirathoz vezetnek, melynek elolvasásához el kell menni egy távoli városba. Ennek az idegesítő helyzetnek most szerencsére vége, hisz a mű könyvformában is megjelent, és hozzáférhető. Vagy nem.

Bonczidai Éva

A zsoltáros hangja új verssorokban

2020. augusztus 28., péntek

A budapesti Erdélyi Gyülekezet nemrég költőket keresett meg azzal, hogy egy válogatott zsoltárcsokorhoz – az ősrégi szövegek nyersfordításait megismerve – készítsenek új fordítást, utánköltést vagy parafrázist. Az egyéves programban Benkő Ildikó, Fazekas István, Iancu Laura, Kiss Judit Ágnes, Kovács Ferenc András, Lackfi János, Mezei Balázs, Petrőczi Éva, Szabó T. Anna, Urbán Gyula, Visky András, Vörös István vett részt.

Farkas Wellmann Endre

Reflexiók a Róma fölött kigyulladt égről

2020. augusztus 23., vasárnap

Így építkezik a teljes könyv: kultúra vs. pusztulás. Formákban, tartalomban, érzékenységben, igényességben felfegyverkezve szemben a pusztító erőkkel, amelyekkel kapcsolatban az előbbi arzenál egyetlen tétele sem tud már fegyverként működni, a nagy kontinentális öngyilkossági folyamatban magára marad az ember. Majdnem.

Ez a verseskötet azokhoz szól, akik ezt értik. Akik megélték.

Ágoston Szász Katalin

A tizenkettes bűvöletében

2020. augusztus 18., kedd

Lövetéi Lázár László nem ijed meg sem az elődei, sem a saját maga által teremtett lírai hagyományoktól. Költészete már a kezdetektől fogva a kötött, szabályos, kimunkált formát részesíti előnyben, és témáiban – bár teszi ezt a gúny és hányavetiség álruháját magára öltve – a szépség, a tisztaság, a gyermeki naivitás eszméit keresi.

Szalai Klaudia

Generációkon átívelő művészet: Sándy / Konok – Metszéspontok

2020. augusztus 18., kedd

Négy generációt köt össze az életművek különböző metszéspontjai alapján a Műcsarnok, valamint a Magyar Építészeti Múzeum által rendezett családtörténeti kiállítás, amelyen id. Sándy Gyula festő, ifj. Sándy Gyula építész, id. Konok Tamás haditudósító fotós, valamint ifj. Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész munkásságát ismerhetjük meg.

Bonczidai Éva

Mint a kiürült templomok, melyekben madarak fészkelnek

2020. augusztus 15., szombat

Vannak színházi előadások, melyekért érdemes több száz kilométert utazni – ilyen a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Eltűntek című produkciója is, melyet a Gyulai Várszínház Erdélyi hetén láthattunk. Az a fajta előadás ez, amelyen még kacarászunk is, miközben alig száz percben elősettenkednek a gyermekkori emlékeink, a családi legendáriumok agyonmondott történetei, felszínre kerül az a múlt is, amelyik nem a sajátunk, hanem a hozzánk közel állók emlékeiből férceltük össze. Olyan torokszorítóan szép ez az előadás, mint a kiürült templomok, melyekben madarak fészkelnek.

Miklóssi Szabó István

Sütő András Purgatóriuma

2020. augusztus 14., péntek

Csak egészen kevés esetben hálás a múlttal való szembenézés (holtakról jót vagy semmit, megalapozott mondás ez!): a történelmi tisztánlátás, bármennyire is törekszünk rá, sohasem volt az emberi faj különösebb jellemzője. Kuszálik Péter vitairata, a Purgatórium Sütő András néhány, széles körben nem ismert tettére igyekszik magyarázatot keresni.

Bonczidai Éva

Szobák, melyek valami nagyon tipikusat mutatnak meg a korunkról

2020. augusztus 12., szerda

Ahhoz, hogy egy dolog érdekes legyen, elég, ha sokáig nézzük – ezt a bölcsességet még az egyetemi évfolyamvezető tanáromtól tanultam, és sokszor előveszem, ha olyasmit látok, amihez nehezen találok kapaszkodókat. Bizony a kortárs képzőművészet színe-javát felvonultató Képzőművészeti Szalon és kísérőtárlatai tereiben sétálgatva időnként ezért álltam meg: hogy megértsem, miért érdekes, amit látok

Ágoston Szász Katalin művei

Legfrissebb hírek

2020. október 22., 11:10

Helyőrség
Beszélgetés Izsó Zitával

2020. október 22., 10:11

Károly Dorina
Versek

2020. október 22., 09:46

Jenei Gyula
Tizenharmadik nap

2020. október 22., 03:35

Szaszák György
Duncsák Attila, a széthulló világ festője

2020. október 22., 02:45

Izer Janka
Semmi sincsen, ami mindenkinek egyformán ugyanaz – A Kalap (variációk agyműködésre) című előadásról