Bonczidai Éva: Az élet gyönyörű, az élet kabaré – Bozsik Yvette Kaposváron ismét színre vitte a Cabaret című musicalt

2020. február 29., 09:05

Az első felnőttmusical – méltatták a John Kander–Fred Ebb–Joe Masteroff nevével fémjelzett, 1966-ban a Broadwayn színre vitt darabot. Christopher Iserwood Isten veled, Berlin! című könyvének zenés színpadi adaptációja ugyanis jóval több, mint egy látványos jelmezekbe bújtatott énekesek-táncosok által előadott, félpajzán koreográfiával színezett szerelmi történet. Egy olyan történelmi tabló, amely drasztikusan szembesít az emberi gyarlósággal.

Forrás: Csiky Gergely Színház

A történet a weimari köztársaság idején játszódik Berlinben, ahova épp megérkezik a pályakezdő amerikai regényíró, Cliff Bradshaw. A Kit Kat Klubban megismerkedik az angol énekesnővel, Sally Bowlesszal, és az ő szerelmük lesz a történet egyik leghangsúlyosabb szála.

A musical leghíresebb feldolgozása kétségkívül a Bob Fosse által rendezett, nyolc Oscar-díjat nyert film 1972-ből, Lisa Minnellivel a főszerepben. De a hazai színházak is rendre műsorra tűzik, nemrég a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatta be Bozsik Yvette rendezésében. Ez a produkció méltán számíthat a szakma és a közönség figyelmére, hiszen a Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, rendező már korábban is színpadra állította a darabot, és 2011-ben ez elnyerte a színikritikusok által a legjobb zenés/szórakoztató előadásnak ítélt díjat. Akik látták a Centrál színházbeli előadást, nosztalgiából is megnézhetik, hiszen a rendező számos megoldást átemelt, látványban hangsúlyosan megidéződik a korábbi produkció: itt is Berzsenyi Krisztina jelmezeit láthatjuk, és Cziegler Balázs munkájában is hangsúlyos az a törekvés, hogy egy hajó vagy vonat utastereit idéző díszletbe komponálja a vonat, a lokál és Schneider asszony vendégházának tereit. De tévedés volna azt feltételezni, hogy a kaposvári előadás csak amolyan utánérzés volna, mert érzékelhető, hogyan változtak a történet hangsúlyai.

Forrás: Csiky Gergely Színház

Bozsik Yvette nem aktualizál, már-már nosztalgikus képekben építi fel az 1930-as évek Berlinjének ezt a szeletét: a kétes hírű lokált, ahol frivol tréfák és fülledt erotikus show-k váltják egymást. De emellett láthatóvá válik a korabeli kisember is: a precíz gesztusokból megrajzolt Schneider asszony (Nyári Szilvia), akinek egyetlen célja a túlélés, és a naiv derűje okán is igen szerethető zsidó kereskedő, Schultz úr, aki Kalmár Tamás alakításában tiszta tekintete és csetlő-botló ünneplése, suta kapatossága miatt is emlékezetes.

Sally Bowles figurája az egyik legmeghatározóbb. A történet szerint az ambiciózus, ám tehetségtelen énekesnő nagy döntése, hogy vállalja-e a gyermekét, és szerelmével, az amerikai íróval új életet kezd, vagy eldobja az anyaság nyűgét, elveszítve ezzel a férfit is, és inkább céltudatosan beleveti magát a karrierépítésbe. Ebben az előadásban azonban Mikecz Estilla játssza ezt a szerepet, és már az első belépésekor muszáj őt nézni, az egész lényében van valami ideges vibrálás. Erről a Sallyről készségesen elhisszük, akkora művész válhat belőle, hogy az egész világnak látnia kell; és abban is biztosak vagyunk, hogy hiába döntene másként, hiába kezdene új életet a regényíróval, boldogtalan lenne, hiszen nem arra a kisvárosi, kötött pulóverben didergő életre hivatott. Bozsik Yvette eljátszott a gondolattal, hogy mi történik, ha Sally nemcsak e két opció közül választhat, mi lesz, ha drasztikusabb döntést hoz. Ez – még ha csak egy fellebbentett lehetőség is – izgalmas feszültséget visz a jól ismert történetbe.

Forrás: Csiky Gergely Színház

A korábbi előadásból is ismerős Vati Tamás játssza a Kit Kat Klub ezerarcú konferansziéját, aki Bozsik Yvette víziójában jóval több, mint a műsor házigazdája, hiszen a szereplők klubon kívüli életében is felbukkan különböző alakban. Démoni figura, aki olykor a legártatlanabb képét ölti fel, hogy pimasz mosollyal előadott dalaiban az ember legförtelmesebb arcát mutassa meg, máskor meg vállaltan a pusztítás megtestesítője – nemcsak a náci ideológiát vagy Hitler karikatúráját idézi meg, hanem a tömegpszichózis működésével is szembesít, amikor az általa dobolt ritmusra megtapsoltatja a közönséget.

Hátborzongató érzés látni, hogy az elmúlt évszázad borzalmainak ismeretében ma is masírozó hordákká alakulhat egy-egy közösség a jól irányzott vezényszavak hatására. Mint egy pokoli karmester, úgy int be újabb és újabb tételeket, képeket, látomásokat az emberiség nagy bűneiről – mintha csak szórakozásképpen tárná elénk: úgy avatja be a közönséget, mint Lucifer Ádámot. Végül valóban sátáni alakot ölt, és patacipőben egyensúlyozva hessegeti a pusztulásba a körülötte kavargó világot.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. február 3-i számában.)