Tilmann Lahme A Mannok címet viselő könyve több szempontból izgalmas és érdekes. A mű borítóján olvashatjuk, hogy amit a kezünkben tartunk, egy családregény. Természetesen ez az alcím tartalmaz némi logikai ficamot, ugyanis nem egy klasszikus sémát követő családregényről van szó. A szerző levelekből, naplókból, rádióbeszélgetésekből állította össze 400 oldalas regényét. Rendkívül sok kutatómunka állhat a háttérben, ugyanis a felsoroltak mellett idézeteket olvashatunk a Mannok könyveiből, s a művekről megjelent kritikák szövegeiből is közöl a szerző.
Ez a család a borzadályoktól, a tragédiáktól, a komplexusoktól sem menekült meg. Hitler hatalomra kerülésekor elutaznak, folyamatosan költözködnek, félelem borítja be mindennapjaikat. Megfosztják őket német állampolgárságuktól. Gyökértelenek lesznek, űzött vadak. Thomas Mann, az apa sikerekben gazdag, elismert szerző, aki még a Nobel-díjat is megkapja. Fiai, lányai viszont képtelenek kilépni apjuk árnyékából, hiszen bármennyire is próbálnak érvényesülni, alkotni, egyéniségekké válni, a közvélemény, a kritika mindig csak utánozóknak minősíti őket, sőt értelmetlen kapálózásnak titulálják minden egyes cselekedetüket. Talán Klaus Mann az egyik olyan Mann gyerek, aki minden erejét abba öli, hogy elfogadják és műveit értékeljék, természetesen apjától függetlenül. Számára nemcsak a szakma véleménye számított, hanem az apa véleménye és elismerése is, amelyet igazán soha nem kapott meg. Az ő élete talán a legtragikusabb. Komplexusok fojtogatják, napi drogfogyasztó. Egyetlenegy mentsvára van, a húga, Erika. A kapcsolat, ami kettejük között létrejött, nehezen önthető szavakba, egyfajta beteges ragaszkodás, mégis ez a megmételyezett kapcsolat az, amely életben tartotta Klaust. Ő is, ahogyan édesapja és több testvére, homoszexuális volt, apjával ellentétben azonban ő vállalta, ettől függetlenül megnősült, de nem sokáig maradt házas. Rendkívül gyorsan alkotott, rapid módon írt (elbeszélések, színikritikák), s ilyen tempóban várta a sikert is. Erika váratlanul beleszeretett testvére jegyesébe, Pamelába, de ez természetesen nem zavarta Klaust. Együtt járták körbe a fél világot, mindenhol így mutatkoztak be: „The literary Mann Twins.” Kihasználták a Mann név bűverejét és jó előjelét. Együtt élik át hedonista napjaikat. Klaust Kracauer „összemázolt tehetségnek” nevezi. Ha mindez nem lenne elég, szifiliszt kap egyik partnerétől, elindul a lejtőn, és többször is öngyilkosságot kísérel meg.
Erika Mann is megtalálta a saját hangját, bírálta Klaust is, Golót is. Természetesen Klaus rendkívül érzékenyen reagált. Katia, az édesanya Erikához állt a legközelebb, és az apa is élete utolsó szakaszában már jobbkezeként tekint a lányára. Apjával még a politikai állásfoglalás miatt is vitába bonyolódott, mivel nem tartotta Thomas Mann szerepvállalását túl dinamikusnak Hitler Németországával szemben. Mindezek mellett társulata van, amelynek egyaránt vannak sikerei és bukásai, adósságai is. Az édesanya volt az egyedüli, aki foglalkozott a gyerekeivel, mégis megvoltak a kedvencek a szülők körében. TM kijelentette több levelében is, hogy egyszerűen nem szereti legkisebb fiát, Michaelt. Az édesanya Monika lányát tűrte meg a legkevésbé. Mindegyik gyerek édesanyjának írta meg problémáit, leginkább a pénzügyeiket kellett Katiának megoldania. Mindent tudott férje nemi beállítottságáról, mégis elfogadta, tisztelte. Ő volt végig mellette, viszont Erikának írt leveléből megtudhatjuk azt is, hogy az egyik születésnapját a Varázsló elfelejtette, nem köszöntötte fel, ez mély sebet ejtett benne. Thomas Mann-nak, amikor emigrációban élt Amerikában, mecénása is akadt Agnes Meyer személyében, felesége mégis boldogtalan volt, nem érezte magát otthon.
Golo Mann egy teljesen más egyéniség, mégis vannak szegmensek, amelyek közösek benne és apjában: a homoszexualitás és az írás. Naplót is ír, amelyben Thomas Mannt Öregnek vagy TM-nek nevezi. Ír politikai élű közleményeket, és a nemzetiszocializmus szellemi silányságát támadja. Mellé áll Erika és Klaus testvére is, együtt lesznek a nemzetiszocializmus politikai ellenségei. Golo távolodik a családtól, mert úgy érzi, hogy megfojtják, nem érzi jól magát. Ő az egyetlen, aki egyetemi végzettséget tudhat magáénak. Golót internálótáborba is küldik, majd csukott marhavagonban továbbszállítják, Les Milles-be, de megmenekül. Családi tragédiából nincs hiány, ugyanis Monika Mann férje meghal egy hajóúton. Monika mindig fekete bárányként van jelen, nincs senkivel sem komolyabb viszonya, Katia is ellenszenvesen tekint saját lányára.
1946-ban az Öreg beteg lesz, és kórházba kerül, Katia a férje túlélési esélyeit ötven százalékra becsüli, kiderül, hogy tüdőrákja van. De mégis: milyen lehetett Thomas Mann? Mit árul el emberi mivoltáról az, hogy Klaus fiának temetésén sem jelenik meg? Milyen benyomást kelt bennünk, hogy kategorikusan kijelentette, mely gyerekeit kedveli? Klaus temetésén csak Michael volt jelen, aki igen temperamentumos, sőt talán erőszakos is, egy utazás során a gyereke arról számolt be, hogy látta, amikor két öklével ütötte a feleségét. Egyébként depresszióra hajlamos, sikertelen, mindig édesanyjától kért pénzt a hegedűóráira, alig képes önállóan megállni a lábán – mégis az utált, legkisebb Mann gyereke, Frido TM kedvence.
Egyéni tragédiák sorát követhetjük végig ebben a könyvben. Nagyon tömény és nyomasztó regény, az emberi szenvedéstörténet kimeríthetetlenségét reprezentálja. Teljesen más és komplex képet kapunk belőle a „nagy” Mann családról, annak minden tagjáról. A halál szaga lengi be a mindennapjait ennek a családnak, amelyet a görcsös összetartás, a folytonos szerepjátszás tartott egyben.
Tilmann Lahme: A Mannok, Európa Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2019. március 16-i számában.)
A regény címe morbid és megdöbbentő. Ugyan mi az, amiért megérné meghal ni? Az antikvitásban, a romantikában, a hazafias eufória közepette léteztek olyan eszmék, amelyek szerint az önfeláldozás erkölcsileg méltányolt cselekedetnek számított, de akkor is úgy, ha más áldozta fel az életét valamiért. De miért áldozná életét bárki is a jelenben?
Mint egy segélykiáltás, úgy törnek fel a női lélek legmélyéről Póda Erzsébet melankolikus történetei. Ez a karcsú kötet mérhetetlen súllyal telepszik az olvasóra, a sorok felfejtése közben mellkasunkon érezzük az erőszak és az agresszió nyomását. Ez a fojtogató atmoszféra árad a kötetegészből, emiatt észleljük úgy, hogy ennek a könyvnek mélyfekete az alapszíne.
Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.