Dr. Bozóky Dezső sorhajóorvos, fotográfus –
Forrás: mmakiado.hu
Utcai árusok, cipőpucolók, áldozati állatvásár, tevekaraván és négynyelvű (török, görög, örmény, francia) reklámtábla Konstantinápolyban – a fotóalbum-lapozás mindig a büntetlen megbámulás élményét is jelenti. El lehet időzni egy-egy arcon, rá lehet csodálkozni mások szokásaira, hétköznapjaira. Például megfigyelhetjük a konstantinápolyi föld alatti felvonó felső végállomásánál kóbor kutyák között ácsorgó kavaszt (rendőrt), vagy a török teherhordó hamálok cipekedését egy görög konyakbolt előtt. De a város arcait is tanulmányozhatjuk, hogy mi változott azóta, főként, ha a fotók által kínált utazás az időben is messzire visz. Dr. Bozóky Dezső sorhajóorvos 1905–1906-ban az Oszmán Birodalomban készült fotóit impozáns, kétnyelvű (magyar, angol) albumban jelentette meg a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és az MMA Kiadó.
„Minden nagyhatalom tekintélyének biztosítására stationaire-t, állomáshajót tartott Konstantinápoly kikötőjében. Az Osztrák–Magyar Monarchiát egy Taurus nevű, oldallapátos, régimódi, fekete hajó képviselte négy-öt ágyúval” – írta Germanus Gyula A félhold fakó fényében című könyvében. Ezen az állomáshajón 1905. február 20-án kezdte meg szolgálatát dr. Bozóky Dezső, később ennek a Taurusnak lett a kapitánya Horthy Miklós.
Dr. Bozóky Dezső 1871. szeptember 6-án született Nagyváradon. Értelmiségi családban nőtt fel, édesapja Bozóky Alajos jogtörténész, író volt. Bozóky Dezső nem követte apja nyomdokait, és jogi pálya helyett az orvosi hivatást választotta. Budapesten tanult, 1896-ban lett képesített orvos, majd segédorvosként dolgozott. 1904 februárjában lépett be az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetébe, ahol császári és királyi sorhajóorvosként, majd I. osztályú főtörzsorvosként szolgált. Így jutott el 1905-ben Görögországba és az Oszmán Birodalomba, 1908–1909 között Kína, Korea, Japán partjainál két éven át járta a kelet-ázsiai vizeket. Úti élményeit 1911-ben Két év Keletázsiában címmel, két kötetben foglalta össze. „Hadihajón beutazni a nagy világot előkelő s úri dolog. A kiváltságos állás, melyet a hadihajók tisztikara az egész világon élvez, sok ajtót nyit meg előttünk, melyeken még a milliók fölött rendelkező turisták is hiába kopogtatnak, mivel még az ő mindenható aranyaik előtt sem nyílnak meg azok” – jegyezte meg Bozóky Dezső az útirajz bevezetőjében.
Az Oszmán Birodalomban tett utazásairól a fotóin kívül nem maradtak fenn bővebb feljegyzések, sem naplójegyzetek. Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója viszont az album előszavában pár mondatban érzékelteti Bozóky doktor hagyatékának nagyságát: „Halálakor 1957-ben hagyatékában az 1905–1906-os útról az Égei-tengeren és Kis-Ázsiában készített, kézzel színezett sztereo üvegdiái (összesen 299 db.) mellett az 1907–1909-es távol-keleti szolgálata során fotózott 380 darab kézzel színezett sztereo fényképei, 720 darab kézzel színezett üvegdiája, hét fotóalbuma (mintegy 1400 saját és vásárolt fényképpel), valamint dokumentumok maradtak ránk.” Ezeket ma a múzeum őrzi, a hagyaték feldolgozásának és elérhetővé tételének fontos állomása a nemrég megjelent album.
Fodor Gábor turkológus kiváló írása avatja be az olvasót az Oszmán Birodalom „leghosszabb évszázadának” sajátos közegébe, összetett szempontok szerint mutatja be Bozóky doktor fotóinak kontextusát. A magyar vonatkozások között olyan érdekességekre is kitér, hogy gróf Széchenyi Ödön (1839–1922) vezetésével alakult meg az első hivatásos tűzoltóegység Konstantinápolyban. Ez ugyanaz az időszak, amikor a hagyományos faépületeket felváltották a főleg olasz és francia mesterek által tervezett kőépületek, paloták. Megjelentek a színházak és az operák, és ekkor már az Orient expressz is közlekedett. „Az építészeti fejlesztések mellett megjelentek a technikai újítások is; a ló vontatta villamos, a gázlámpás utcai világítás, a 20. század elején az első automobilok, igaz, ezekből csak néhány futott a városban. Mindezekkel együtt az 1850-es évektől gombamód szaporodtak a fotóstúdiók is, amelyek egymással versenyezve albumokkal, képeslapszerű nyomtatványokkal igyekeztek kiszolgálni az egyre növekvő igényeket” – mutat rá Fodor Gábor. Ezekből a képeslapszerű fotókból is inspirálódott Bozóky Dezső, amikor maga is végigjárta és megörökítette Konstantinápoly, Bursza és Izmir nevezetességeit. De Bozóky is, mint sok európai utazó „igazi keleti ízekre” vágyott, ezért – feltehetően egy helyi kísérővel – a törökök által lakott történelmi belváros utcáit is végigjárta, és képein megmutatta, mekkora a kontraszt a dinamikusabban fejlődő városrészek látványához képest. „Az utólag színezett diapozitív felvételekkel kapcsolatosan felmerülhet a kérdés, hogy főhősünk miért használta a sztereo technikát, hogyha térhatású effektusait nem használta ki” – jegyzi meg Fodor Gábor.
Az erről az útról fennmaradt 299 darab, színezett kép Fodor Gábor és Kardos Tatjána által helyszínek szerint rendszerezve és rövid magyarázatokkal ellátva került most az olvasók elé. Izgalmas játék együttlapozni egy mai útikönyvvel, és összevetni, hogy egy évszázad milyen nyomot hagyott ezeken a városokon.
Fodor Gábor–Kardos Tatjána: Látogatás az Oszmán Birodalomban. Dr. Bozóky Dezső fotográfiái (1905–1906). Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum–MMA Kiadó, 2019
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 13-i számában.)
