Különleges újrafelfedeznivalót kínál a Békássy Ferenc összes műve című, vaskos könyv. Weiner Sennyei Tibor szerkesztésében és előszavával ugyanis végre egy fedél alá került e különleges ifjú összes fellelhető írása, nemcsak a versei, tanulmányai és esszéi, hanem a levelei is, köztük a beteljesületlen szerelme krónikája.
Békássy Ferenc 1893. április 7-én született Zsennye kastélyában, ahol most alkotóház működik, amelynek kertjében nyugszik. Cambridge egyetemén, a King’s College falai között tanult és diplomázott, két nyelven írt, az első versei Angliában jelentek meg. John Maynard Keynes későbbi híres közgazdásszal és Ludwig Wittgenstein neves filozófussal együtt az elit Apostolok Társasága tagja volt.
Huszonkét évesen, 1915. június 25-én a keleti fronton esett el. „Ha a háborúra gondolok, szeretném megmérhetni, mennyit ér egy ember – mert igaz egyrészt, hogy komplikált szerkezet, hogy előállítása sok fájdalom és áldozatba került, hogy egy egész világ vész el, ha ő elveszik – például én velem. Másrészt azonban – úgyis születik helyette más” – írta 1914-ben, mielőtt önként bevonult volna a pápai kiképzésre. Bár megvetette a háborút, úgy érezte, hazafias kötelessége, hogy megvédje hazáját. Épp egy nappal azelőtt, hogy Nagy-Britannia hadat üzent volna az Osztrák– Magyar Monarchiának, hazaindult – kölcsönkért pénzből. Ha csak egy napot késlekedik, mint ellenséges ország állampolgárát internálták volna, és talán túlélhette volna a nagy háború éveit. De ő eltökélt volt az elhatározása mellett. „Élvezem a katonaéletet – büszke lovas lettem (!), mesterlövész (!) és minden, amit el tudsz képzelni. Az agykapacitásom arányosan csökkent az izomzatom növekedésével” – olvasható a Keyneshez írt levelében.
Haláláról kétféle történet ismert. Nagy Eszter, Békássy Ferenc festőbarátjának, Nagy Sándornak a lánya 1985-ben így idézi fel: „Békássy Feri gyermekkori szerelmem volt, és tragikusan meghalt az 1914-es háborúban. (…) Aludtak egy kis erdőben, az őr nem vigyázott és a kozákok gulyássá aprították a huszárokat. Feri körül feküdtek a versei, arról ismerték fel, mikor hazahozták a szülei.” A Magyar Királyi 7. huszárezred történetét feldolgozó tanulmány viszont másként ismerteti a június 25-i dobronuci eseményeket: „…az orosz támadás megismétlődött, de cselhez folyamodtak: kezeiket a megadás jeléül magasba tartva közeledtek, a huszárok a tüzelést beszüntették. Az oroszok azonban az állások közelébe érve hirtelen kézigránátokat dobtak a huszárokra…”
Halála után Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád emlékezett meg Békássy Ferencről. Írásait az édesanyja, Bezerédj Emma kis példányszámban megjelenő négy kötetben adta ki 1915 és 1917 között. Angolul írott verseit pedig 1925-ben Virginia Woolf és Leonard Woolf adta ki Adriatica and other poems címmel. Hosszú idő után egybegyűjtött írásai 2010-ben, szerelmes levelei 2013-ban jelenhettek meg, összes műveit pedig most a Magyar PEN Club kiadásában veheti kézbe az olvasó.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. november 10-i számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.