Aki gyürkőzött már neki, hogy alkalmi verseket ajánljon, olyanokat, amelyeket a gyerekek, a kis- és nagydiákok fanyalgás nélkül hallgatnak és mondanak, tudja, hogy ez bizony nem olyan egyszerű feladat, mint elsőre tűnik. Mert hiába, hogy remek költők írnak ma is, egyszer csak nem lett sikk alkalmi verseket írni. Pedig ha megnézzük az ünnepségek forgatókönyvét, azt látjuk, hogy mi, magyarok szeretünk versekkel ünnepelni: versekkel köszöntünk, versekkel siratunk, versekkel búcsúzunk, versekkel várakozunk, még forradalmat is versekkel lobbantunk be. És konokul minden ünnepünkön verset – mondanám, hogy mondunk, de leggyakrabban mondatunk a fiatalokkal.
Keresztény és világi ünnepeinken sokszor évtizedek óta hangzanak el ugyanazok a verssorok. Most, a régi költemények mellé újabbakat kínál a Bárka folyóirat szerkesztősége: Mondani-valók címmel antológiába gyűjtötték azokat az ünnepi verseket, melyek a pályázatuk nyomán születtek. Felhívásuk ösztönzésére olyan költők írtak alkalmi műveket, mint például Tóth Krisztina vagy Zalán Tibor. Nagy segítség és fontos inspiráció lehet ez a kötet minden pedagógusnak, szülőnek, versmondónak.
Nincs itt nyakig gombolt pátosz, csak őszinte és friss hang szól egy-egy nagyon is emberi élethelyzetben. Számtalan kedves példát emelhetnék ki, de most Borsi Bálint Ballagó című versének részletével ajánlom e hiánypótló könyvet: „Tornazsáknyi kérdés, félek, összenyom, / uram leszünk nemsoká’ és asszonyom, / összerándul mind a szív momentán. // Nem várjuk a csengőt többé, bánat, ó, / nem kell most a vekker sem, hogy keltsen, / váratlanul ért minket a várható, / s belőlünk egy kis darabkát elcsen, / vissza nem vágyódunk már, de el sem, / körénk áll a végleges, nagy képkeret, / mindörökre elhagyunk egy létteret, / s pityergünk egy sablonos kis versen.”
Lovász Andrea (szerk.): Mondani-valók, Bárka folyóirat – Békéscsabai Jókai Színház, Békéscsaba, 2019. Illusztráció: Pikler Éva
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 21-i számában.)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.