2021. július 25., 06:19
Ezek a gondolatok, ez a rengeteg megoldásra váró feladat, ez a nemzetféltő állandó készenléti állapot, amellyel már Jászai Mari korában is meg kellett küzdeni, adták az impulzust ahhoz, hogy megszólaljak és közös sorsot formáljak az elődeinkkel, és kortársakként hozzam vissza őket a jelenbe.
- Mesélj kérlek az új projektedről… Bemutatóra készülsz.
A nagy változások korát éljük. Izgalmas, de félelmetes is egyben. Az európai civilizációnk mélyrepülése látható, érezhető, követhető lépten-nyomon. A biztonság hiánya, az értékek elsekélyesedése a kulturális élet igénytelensége, a pszeudo kultusza... az Ember eltárgyiasulása, robotizálása, teljes alárendeltsége a különböző hatalmi játszmáknak... Szóval, egy Jászai-monodráma lesz...
- Jászai Mari alakja miért értékelődött fel számodra? Mi az ő történetének az aktuális üzenete?
A szenny és a borzalom összecsapni készül a fejünk fölött. Hagyjuk-e, vagy sem? Megakadályozható-e? Felismerjük-e egyáltalán a veszélyt, amely az emberiséget fenyegeti, veszélyezteti? A nemzeti és kulturális identitás milyen mértékben fontos, mekkora erő lehet, az értékrendek megbomlásának zűrzavarában? Kik határozzák meg a sorsunkat? Van-e joga másoknak beleszólni egy szuverén ország és nemzet ügyeibe, és van-e joga dönteni helyettük? És még folytathatnám.
- Mekkora vívódás volt megírni, összeszerkeszteni az előadást?
Ezek a gondolatok, ez a rengeteg megoldásra váró feladat, ez a nemzetféltő állandó készenléti állapot, amellyel már Jászai Mari korában is meg kellett küzdeni, adták az impulzust ahhoz, hogy megszólaljak és közös sorsot formáljak az elődeinkkel, és kortársakként hozzam vissza őket a jelenbe.
- Közel áll hozzád a monodráma műfaja, sok egyéni előadásod van. Miben más ez, vagy számodra mitől szerethetőbb, mint a filmek vagy a nagyelőadások világa?
A minimalista színház híve vagyok, főleg ha egyszemélyes darabról, előadásról van szó. A szó ereje, a mondanivaló, a tartalom a legfontosabb számomra ebben az előadásban, és ez nem lehet öncélú és „önmegvalósító” színházi eszközöknek alárendelve. A monodráma műfájával 2002-ben találkoztam előszőr, amikor Visky András felkért, hogy játszam el a Júlia című egyszemélyes drámáját. Ősbemutató volt, a kolozsvári állami magyar színház és a budapesti Thália színház közös produkciója, Tompa Gábor rendezésében. Ekkor döbbentem rá, ebben a "mozdulatlanságra ítélve" felfogásban, hogy milyen jó teljes eszköztelenséggel csak a szónak, a történetnek élni, és hogy nem kell, nem fontos és nem is szükséges fölösleges mozgásokkal, cselekvésekkel agyontűzdelni, díszíteni vagy sokszor illusztrálni a történéseket. Mekkora erő van és lehet a mozdulatlanságban, a csendekben!
- Az ilyen előadásokban különösen fontos szerepet kap a zene. Hogyan épül össze benned a muzsika az egyes előadások mondanivalójával, már csak azért is, mert gyakran te magad szerkeszted vagy írod ezeket?
A Mi lennék nélküled? című előadásom zenei részleteit Liszt Ferenc és Bartók Béla neve fémjelzi. Elhangzanak Petőfi Sándor, Babits Mihály, Vörösmarty Mihály, Szőcs Géza verseiből részletek és a Jászai Mari emlékiratait felhasználva megírtam saját életérzéseimet, történeteimet, szakmai és magánemberi vívódásaimat. A végtelenbe sorakozó kérdésekre választ keresve és választ várva, várva, várva....
Szilágyi Enikő: Mi lennék nélküled?, ősbemutató a Gyulai Várszínházban 2021. július 29-én 18 órától
