Jó szívvel ajánlom dr. Balázs Géza költészet napi előadását, még akkor is, ha elmúlt április 11-e: de hát az előadás is arról szól, hogy a költészet a mindennapjaink része. Ajánlom tehát minden verskedvelőnek, érettségire készülő diáknak, de mindazoknak is, akikben mostanság éled fel a kíváncsiság a költészet iránt.
Tisztelegve a magyar költészet előtt, jeles napján a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége dr. Balázs Géza előadásával ajándékozza meg az erdélyi magyar pedagógusokat, diákokat, érdeklődőket.
Balázs Géza (1959) nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai Magyar Nyelvi Tanszékén. Egyetemi előadásai és publikációi mellett rádió- és tévéműsorok (Hej, hej, helyesírás!; Hej, hej, helyes beszéd!; Tetten ért szavak; Édes anyanyelvünk stb.), valamint ingyenes nyelvi tanácsadó szolgáltatás (Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda) keretében osztja meg tudását nyelvhelyességi, helyesírási, nyelvstratégiai, antropológiai és egyéb nyelvi és kulturális jelenségekről.
Amikor költészetről, versről beszélünk, elsősorban érzelmek és esztétikai kérdések kerülnek szóba. Pedig jóval többről van szó: a művészet és a nyelv, azon belül a költészet az emberré válás egyik legelső és legalapvetőbb mozzanata. Ezért mondja Hamvas Béla, hogy „a költészet az emberiség anyanyelve”, valamint azt, hogy az ősi szimbólumalkotó képesség a kisgyermekben, a költészetben és az álmokban él tovább. Erre hívja fel a figyelmet az előadás.
Forrás: Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Égitest a vers: világít is, melegít is. És ezzel a költő a napot, napokat mint időt is hátára veszi. Megtölti ezzel-azzal, 2021-ben sem lényegtelen, hanem nagyon is fontos tartalommal. Az év versei 2021 nyugodtan nevezhető ilyen értelemben naptárnak.
Játék a líra, és játék az epika is, de a szerző számára általában halálosan komoly játék. Amit nem tud (s talán nem is szabad tudjon) az olvasó, hogy minden sor mögött több száz leírt, de a megsemmisülésnek dobott sor rejtőzik, és jobb esetben legalább ennyi olvasata van a könyveknek. A saját hang megtalálása és az azon való megszólalás az, ami általában eldönti: lesz-e író az illetőből vagy sem. Mert írni könnyű, de saját hangon megszólalni pokolian nehéz.
Hogya György tavaly megjelent ötödik kötetét, a Daszvant árnyát kezembe véve kíváncsiság és izgatott várakozás fogott el. Be kell vallanom, hogy írói munkásságához ez idáig nem volt szerencsém. A Daszvant árnya egyfajta első találkozás volt számomra egy kíméletlen, olykor-olykor koncentrált figyelmet igénylő, mégis megrendítő írói világgal.
A szerző első kötete első oldalán ez áll: „A saját generációmnak”, s Izer Janka szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy ezt komolyan is gondolja. Novellái generációjának (majdnem) minden szellemi és egzisztenciális problémáját csaknem szemérmetlen módon tárják föl.
Gyakoriak az olyan alkotások, melyek célja az, hogy a befogadóik érzelmeivel játszanak. Szíveket dobogtatnak, öröm vagy bánat könnyeit csalják a szemekbe, az ember lelkét végigcibálják az érzések hullámvasútján, és ezt sokan élvezik. Szerencsére azoknak is tudok valamit ajánlani, akiknek nagyobb gyönyörűséget okoz, ha az elméjüket dolgoztatja meg egy mű. Szalay Zoltán regénye, a Faustus kisöccse, mely a Kalligram kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben, pontosan olyan alkotás, mely igényli az elemzést, az értelmezést.
Ditát és szüleit származásuk miatt előbb a prágai Terezin gettóba hurcolták, majd onnét egyenesen Auschwitzba. Tizennégy éves volt ekkor, idősebb a családi táborba zárt gyerekeknél, de még maga sem tanult eleget ahhoz, hogy taníthasson. A tanítóknak sem állt egyéb segédeszköz rendelkezésükre az emlékezetükön és a szóbeli előadókészségükön kívül. Volt az iskolaként működő istállóban gondosan elrejtve nyolc könyv, illetve könyvcafat: egy atlasz, egy történelmi összefoglaló, egy regény…
Tizenegy magyar egyházi személy, művész és orvos válaszolt az újságíró kérdéseire Magyarországról, Romániából, Szlovákiából és Vajdaságból. A válaszok pedig rávilágítanak arra, hogy világszerte tombol a keresztényüldözés, de míg a Közel-Keleten a háborús övezetekben a hívők akár életük árán is kitartanak a vallásuk mellett, Nyugat-Európában viszonylag könnyen adják föl az emberek a hitüket, és számolják föl a keresztény közösségeket.
„Ezt a kötetet biztosan nem ajánlanám senkinek. Kész önsanyargatás olvasni! Úgy érzem, hogy megfulladok a sorok között” – gondoltam magamban a kötet első, Semmi a mindenségben című ciklusa után. Nagy levegő, bátorság. Ez kell ahhoz, hogy a második ciklusba belevágva újra és újra átélhessünk olyan mély intenzitású érzelmeket, amelyek lelkünk legféltettebb bugyraiban is képesek utat törni és felszínre hozni valódi gondolatainkat.
Dr. Szilágyi Mária építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök és dr. Antal Szilárd rendező, egyetemi tanár előző művében – az újvidéki Mária neve római katolikus templom falain található feliratok feltérképezésével – egy időkapszulát nyitott meg, amelyben a megjelenő „graffitik” mögött (feltehetően) meghúzódó érdekes élettörténetek és a történelmi kordokumentumok/tények összefüggéseit vizsgálva összetett társadalmi helyzetkép körvonalazódott.
Vannak olyan találkozások az életünkben, amelyeket valamiért rendkívülinek értékelünk. Sőt, lényegében minden emberi találkozás ilyen, ott él tovább az emlékeinkben és ismétli önmagát. Ilyesmiről olvashatunk a kultikus és különleges Beszélgetések Sheryl Suttonnal című Pilinszky János-műben is.