Szerelem, szenvedély, hűtlenség – a legrejtélyesebb és legmélyebb emberi érzelmeket eleveníti meg A hűtlen feleség című bűnügyi táncdrámájában a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Egy XIX. század közepén lejegyzett székely népballadát visznek színpadra, amely műfajához híven szűkszavú és titokzatos, csupán 35 sorból áll. Zs. Vincze Zsuzsa Harangozó-díjas, érdemes művész forgatókönyvét egy képzeletbeli nyomozás előzte meg: a férj, a feleség és a szerető, azaz Barcsai hármasa köré ezáltal egy olyan részletgazdag történetet álmodott, amely a szorongató tragikumból építkezve, az igaz és múlhatatlan szerelemnek állít emléket.
Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész rendezte nagyszabású produkcióban a Magyar Nemzeti Táncegyüttes 42 táncosa és zenekara mellett a teljes Honvéd Férfikar is szereplője az előadásnak. Az eredeti népzenét és a két Kodály-népdalfeldolgozást világzenei művek egészítik ki. A darab ifjú zeneszerzője Eredics Benjamin, aki a Müpa zeneműpályázatának tavalyi díjazottjaként – az elhangzó világzenei alkotásai mellett – az eredeti ballada kórusfeldolgozását is jegyzi.
A hűtlen feleség által újra rácsodálkozhatunk népi kultúránk, hagyományaink gazdagságára, páratlan zenei, táncos és történelmi örökségünkre. Ám a bűnügyi táncdráma rámutat arra is, mindezek ellenére sem vagyunk legyőzhetetlenek – ha az ellenfelünk a szerelem…
Előadja a Magyar Nemzeti Táncegyüttes
Közreműködik a Honvéd Férfikar (karnagy: Riederauer Richárd)
A hűtlen feleség című ballada nyomán írta: Zs. Vincze Zsuzsa
Díszlettervező: Tóth Kázmér
Jelmeztervező: Zs. Vincze Zsuzsa
Fény: Kósa Dániel, Niederkirchner István
Digitális technika: Fabók Szilvia, Konta Boáz
Népzenei szerkesztő: Papp István Gázsa, D. Tóth Sándor
Zeneszerző: Eredics Benjamin
Társrendező: Zs. Vincze Zsuzsa Harangozó-díjas érdemes művész
Rendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas kiváló művész
Az előadás bemutatója a Bartókt-tavasz Nemzetközi Művészeti Heteken, a Müpa szervezésében látható 2021. szeptember 24-én.
Egyszer úgyis agyonütöm – mondja Alida apja
és nagyszülője szinte egyszerre,
amikor kétévesen, tanulva
a szavakat, az élet dolgait, a jelzőkre
specializálódva, anyja után mindenre
rákérdez. – Egyszerű, én azt hittem, kétszerű –
volt egyik kedvence anyjának is,
bosszantva a körülötte lévőket.
Gion Nándor a vajdasági magyar irodalom neoavantgárd törekvéseinek egyik szuverén tehetségeként tűnt fel a hatvanas évek elején, a ma már irodalomtörténeti jelentőségű újvidéki Új Symposion folyóirat alkotói körében. Kísérletező kedve azonban nem korlátozódott az újszerű formatechnikák kialakítására, hanem konfliktushelyzeteket is bátran vállalva törekedett a vajdasági magyar élet történelmi múltjának és mindenkori jelenének az ábrázolására, azoknak a személyes sorsokat alakító társadalmi folyamatoknak a kegyetlen valósághűséggel való megjelenítésére, melyek az élet útját alakítják.
A regény címe morbid és megdöbbentő. Ugyan mi az, amiért megérné meghal ni? Az antikvitásban, a romantikában, a hazafias eufória közepette léteztek olyan eszmék, amelyek szerint az önfeláldozás erkölcsileg méltányolt cselekedetnek számított, de akkor is úgy, ha más áldozta fel az életét valamiért. De miért áldozná életét bárki is a jelenben?
Mint egy segélykiáltás, úgy törnek fel a női lélek legmélyéről Póda Erzsébet melankolikus történetei. Ez a karcsú kötet mérhetetlen súllyal telepszik az olvasóra, a sorok felfejtése közben mellkasunkon érezzük az erőszak és az agresszió nyomását. Ez a fojtogató atmoszféra árad a kötetegészből, emiatt észleljük úgy, hogy ennek a könyvnek mélyfekete az alapszíne.
Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.