A mocskos, kátrányfekete és vállalhatatlan valóság, avagy Kégl Ildikó Ásó, kapa, légypapír című kötetének igazságszólama
Kégl Ildikó újabb novelláit különböző folyóiratokból már ismerhetjük, de azokat egy kötetbe összegyűjtve csak tavaly tarthatta először kezében az olvasó. Ez az aspektus több okból is számottevő, hiszen bár Kégl Ildikó harmadik remekműve nem tekinthető novellaciklusnak, mégis a novellák egészét olyan átmenetek övezik, melyek a sok kis, különálló tárcanovellák eseményein túl rávilágítanak egy nagyobb, összetettebb történetvilágra.
A szerzőnő eddigi szépirodalmi munkássága is az aprólékos, az emberi elme és lélek mélységekbe menő ábrázolásmódjáról tanúskodik; most sem csalódunk, Kégl Ildikó írásmódja ugyanolyan érzékletes, az Ásó, kapa, légypapír című novellagyűjtemény az életből merített katartikus momentumok szemtanúivá teszi az olvasót. Mégis, ahogyan azt Fekete Csaba is kiemeli, egy elmozdulás érzékelhető az előző két kötethez képest; egyaránt keveredni látszik benne Csáth Géza pszichoanalitikus hangja és Móricz realista prózája. Ezek a szerzők viszont nemcsak képletesen játszanak nagy szerepet az elbeszélésekben, Kégl Ildikó többször megidézi őket, hol csak épp név szerint, hol pedig konkrét művekre is reflektálva.
A novellák eseményei túlnyomórészt a falu-város kontrasztokban bontakoznak ki; de ez sem annyira erőteljes, határvonallal pontosan kettéválasztható, sokkal inkább a különböző társadalmi normákban élők homályos összemosásáról van szó. Ez leginkább a kötetcímadó novellában kerül fókuszpontban: egy toxikológiát tanuló egyetemista lány – főként városi életkörülmények hatására – elkezd érdeklődni dédnagyapja halálának valódi történéseiről, a tiszazugi asszonyok méregkeverő múltjáról. Az írónő már e kezdő novellában megbontja a lélekábrázolás eddigi formáját, s mindazt átemeli a realizmus melegágyába: „Elképzeltem valamit huszonnégy éven át, mert te a legromantikusabb árnyalatú ceruzáiddal színezgetted az ősök élettörténetét. Aztán eljön a nap, amikor rájövök, hogy a valóság mennyire sötétebb árnyalatú, s hogy te mindvégig rossz ceruzákat használtál.” (Ásó, kapa légypapír)
A falvak alaphangulata látszólag a békés, nyugodt zöld környezet, ahova egyre több városlakó jár le hétvégi pihenésre és relaxációra. A mélyszegénység farkastörvényeivel bíró kis közösség viszont ennél sokkal többet mutat meg magából, s a tapasztalatok egészen a Móricz-féle falusi barbárságig tekintenek vissza: őzgidát ölni és kutyát vízbe fojtani a vidéki embernek a mindennapi túlélést megkövetelő eljárás, ellenben a telefon használattal („ne menjen a garas”, Bambipörkölt), amit viszont a városiak engedhetnek meg magunknak könnyedén.
Kégl Ildikó kiforrott prózatechnikával vetíti elénk a mindennapok legapróbb tragédiáit, nincs szándékában újat mondani – csupán megmutatni, ami van, azt, amit eddig folyamatosan kitakartunk a látókörünkből; egyszerre szemléljük a városi kutyáját sirató asszonyt az őzgidát megölő Gizi nénivel, kéz a kézben látjuk a házasságtörőt és házasság-összeragasztót, és együttérzőn olvassuk az édesanyját kereső nő monológját – ilyen s efféle hatások alatt törhetnek felszínre saját emlékfoszlányaink is, s ebben a formában válik az Ásó, kapa, légypapír egyszerre egy lélekgyötrő, de megváltó, katartikus kötetté, hiszen a novellák végén sincs klasszikus értelembe vett csattanó, az egész történet önmagában lesz azzá.
Irodalmi beszélgetéssel és kötetbemutatóval, Füst Milán megidézésével, rendhagyó gimnáziumi órákkal valamint filmvetítéssel ünneplik meg Balatonfüreden a Magyar Széppróza Napját. A Jókai Mór születésnapjához kötődő programok ezúttal is alkalmat adnak arra, hogy az irodalom közelebb kerülhessen a közönséghez.
A kötet címe olyan, mint a jó karikatúra: első ránézésre elmosolyodik rajta az ember, esetleg nagyot nevet, amikor pedig jobban szemügyre veszi, rájön, hogy sokkal többet mesél a rajz egy mosolynál. Az sem biztos, hogy vidám az üzenete, az irónia mégis fölold, akkor is, ha a korunk vagy magunk visszásságait fedezzük föl benne.
Németh Csilla első tanulmánykötete, Líra-Test-Képek címmel 2020-ban jelent meg a Nap Kiadó gondozásában. Ahogy azt az előszóban olvashatjuk: „a könyv olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek megkísérelnek irodalomtörténetet írni úgy, hogy szem előtt tartják a médiatudomány elmúlt három évtizedében lezajló változásokat”.
A szerelem, a férfi-nő kapcsolat kimeríthetetlen, örök téma. Nem véletlen, hisz az emberi lét meghatározó eleme, mozgatórugója. A nő kedvében járni, felcsigázni az érdeklődését, kivívni a figyelmét, elnyerni a szerelmét – igazi kihívás. Egy nő kegyeiért küzdve nemegyszer fordultak szembe egymással férfiak, robbantak fel barátságok, de kezdődtek háborúk is – talán elég, ha a homéroszi történetre, a spártai Heléna elrablására, megszöktetésére gondolunk, ami Trója pusztulásához vezetett.
„Minden beszélgetés egyedi” – írja Bodor Ádám Az értelmezés útvesztői című interjúkötet bevezetőjében. A Bodor Ádám írói stílusára jellemző sűrítés ebben a kijelentésben is megjelenik, jó okkal hozza elő az olvasó emlékezetében azokat a vele készített, valóban meghatározó beszélgetéseket, amelyeknek esetleg részese volt úgy is, mint hallgató, úgy is, mint kérdező.
Csáky Pál új kötetében, a Büszkeség és harag címűben nem kisebb feladatra vállalkozott, mint megírni a bársonyos forradalom és az azt követő harminc év történetét. (Ikerkönyve, A penge élén a korszak fontos dokumentumait közli, s áprilisban jelenik majd meg.)
Szekeres Attila felhívására 37 publicista írta meg gondolatait a családjában megmaradt tárgyi emlékek (többnyire fényképek) kapcsán a Kárpát-medencei magyarság szétszabdalásáról. A kötetben maga a történelem társul a ránk szakadt két világháború nemzethengerlő tankhadaihoz meg a békés élet mindennapi kenyérhiányának könnyesen, könnyen múló életdarabkáihoz.
„Szinte minden csak gesztus volt”, ez a mondat jól kapcsolódik Nagy Koppány Zsolt Lórúgás gyomorszájra című kötetének értelmezői tapasztalatához, ugyanakkor ez az emlékezetes mondat, amelyet a szerző egy interjúban fogalmazott meg, ebben a szövegkörnyezetben is jól érvényesül.
A 86. életévét taposó Gazda József 2021 végén két kötettel is jelentkezett. Az egyik, a Miért is éltem? – A kor karmai között önéletrajz és korrajz egyben, visszatekintés az általa megélt időszakra, míg A XX. század, ahogy megéltük című, a Székely Könyvtár-sorozat 98. kiadványaként megjelent könyve mások visszaemlékezéseit tartalmazza az 1900-as évek kezdetének békeidejétől egészen 1990 fekete márciusáig.