Humorral tompítani élét a bajnak: így összegezhetjük György Attila csíkszeredai, József Attila-díjas író Kerek a világ tárcakötetét. Persze nem baj, ha a derű mellé becsúszik némi bor, pálinka, kis szívnivaló, és ott röfög az ember legfinomabb barátja is, a disznó.
A hat ciklusra tagolt kötet sorra veszi az élet kellékeit. A Bor az első, mert abban az igazság, s ezért a szerző keresztapja akár borjút is áldoz annak oltárán. Hogyan kell borjúból bort preparálni? Hát becseréljük pár száz kiló szőlőre. A székely ember a jó ital(á)t megbecsüli, ezért képes hadat üzenni annak a csíkszeredai japán szamurájnak, aki kólával vegyíti a nemes bort (bizony, aki ezt elköveti, az mindenre képes).
Második az Ízek, mert mi az élet egy kis hasbavaló és füstölés nélkül. Pesti sógor térdéből megy ki az olajnyomás a barbár disznóvágás láttán, szakleírást kapunk, hogy miként kell kőlevest vagy muröturát készíteni, olyan sajtot fogyasztani, melynek illatától leesnek a telekárak a környéken.
Harmadik az Úton, mert látni s okulni is kell az életben. Körbe a világban, Budapesten, Stockholmban, Svédországban, Skandináviában, hogy aztán hazakerüljünk az őshazába, a hegyek közé, ahol a feleség és két macska vár bennünket. Ott, a kilencedik emeleten, mert úgy jó a világ, ha valahol otthon vagyunk benne. Az is lehet, hogy a világ valójában egy nagy űr, csak otthon képes csordultig telni a szív.
Negyedik a Szívhangok, mert szeretni is kell. Legyen az Székelyföld körülölelő, magábafogadó erdeiben, mezőin, vagy a párizsi ChampsElysées-n. Külön kiemelést érdemel A báli cipő írás, mely tömören, csaknem ellentmondást nem tűrően gyomorszájon vágja az olvasót, mert „aki éjfél után báli cipőt árul, az alighanem éhezik”.
Ötödik a Vegyesvágott, mert az életnek vannak ügyes-bajos dolgai is. Csavaros kérdés, hogy az író dédapjának miért volt annyi Krúdy-könyve, pedig a válasz egyszerű: fa-nagykereskedéssel foglalkozott a pátriárcha, komájával Budapestre szállították az ezüstfenyőket, eladásuk után kicsit elmulatoztak, odakeveredett Gyula barátjuk, aki föl is jegyezte, hogy „december elején mindig megérkezett a Vörös Koronába a két Gyuri”. Igen, Krúdy Gyula. Maradva az irodalomnál, az Erot. Ikon tárcában van egy frappáns válasza Orbán János Dénesnek azok számára, akik e nemes műfajtól féltik a gyermekeiket: „azt adja az Isten, az ifjúságot irodalommal rontsuk meg”.
Hatodik a Köz(ben), mert a leírtaknak valahol meg kellett történniük. Például itt Székelyföldön, ahonnan egyre többen mennek el a nehéz körülmények végett, de vannak, akik maradnak s kitartanak. Ez a kis népek tragédiája, de legalább nevetni is tudunk rajta.
György Attila: Kerek a világ. ARTprinter Kiadó, 2018
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. áprilisi számában)
Gion Nándor a vajdasági magyar irodalom neoavantgárd törekvéseinek egyik szuverén tehetségeként tűnt fel a hatvanas évek elején, a ma már irodalomtörténeti jelentőségű újvidéki Új Symposion folyóirat alkotói körében. Kísérletező kedve azonban nem korlátozódott az újszerű formatechnikák kialakítására, hanem konfliktushelyzeteket is bátran vállalva törekedett a vajdasági magyar élet történelmi múltjának és mindenkori jelenének az ábrázolására, azoknak a személyes sorsokat alakító társadalmi folyamatoknak a kegyetlen valósághűséggel való megjelenítésére, melyek az élet útját alakítják.
A regény címe morbid és megdöbbentő. Ugyan mi az, amiért megérné meghal ni? Az antikvitásban, a romantikában, a hazafias eufória közepette léteztek olyan eszmék, amelyek szerint az önfeláldozás erkölcsileg méltányolt cselekedetnek számított, de akkor is úgy, ha más áldozta fel az életét valamiért. De miért áldozná életét bárki is a jelenben?
Mint egy segélykiáltás, úgy törnek fel a női lélek legmélyéről Póda Erzsébet melankolikus történetei. Ez a karcsú kötet mérhetetlen súllyal telepszik az olvasóra, a sorok felfejtése közben mellkasunkon érezzük az erőszak és az agresszió nyomását. Ez a fojtogató atmoszféra árad a kötetegészből, emiatt észleljük úgy, hogy ennek a könyvnek mélyfekete az alapszíne.
Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.