2020. szeptember 03., 08:27
„Ez egy szomorú könyv, mert az életről szól” – így a szerző, és ezzel nem perelhet az olvasó. De, teszem hozzá, nem kell félni, mert ez egy elviselhető szomorúság, ami garantáltan nem taszít depresszióba. Sokkal inkább elgondolkodtat és üzen. Bár – meglehet, nem vagyunk sem kezdő, sem haladó, sem leendő cukorbetegek – halandókként nem feledhetjük: a pácban mind benne vagyunk.
Nem kis kihívás cukorbetegnek lenni, s elfogadni a megmásíthatatlant, az élethosszig tartó, mindennapokat meghatározó, folyamatos fegyverszünetet a betegséggel. És nem, cseppet sem vigasz, feleim, hogy ez egy civilizációs kórság, ami több millió ember életét megkeseríti. A kérdés itt az: de miért pont az enyémet? Lehet lázadni, dühöngeni, tagadni, de minek, ha ettől csak felmegy az ember cukra, s még közelebb lesz a vég. Mert, igen, „meg fogsz dögleni, barátom!” És ezen el lehet, el kell gondolkodni. Mert a cukorbetegség nem az elmét támadja, hanem – ha nem veszünk róla tudomást, ha cicázunk és alkudozunk vele – előbb vagy utóbb a testet rothasztja szét, bontja le fekélyes, bűzös masszává. Meg fogunk halni, igen, de addig is élni kell, mérni a vércukorszintet, és lemondani sok mindenről, ami azelőtt jó volt – gondoltuk mi, balgán – a testnek, a léleknek. A jóról, amiről kiderült: rossz volt. Megbetegített. Így válik ketté az élet az előttre és az utánra. Aki bölcs, aki „okos fiú”, nem harcol. Inkább megáll kicsit, és elgondolkodik az élet elviselhetetlen, de még elviselésre érdemes cukiságán. Ha íróember, akkor a szembenézést, a vívódást papírra veti.
Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költő tíz évvel ezelőtt maga sem gondolta volna, hogy eljön a nap, amikor diabétesze okán egy időre kísérleti nyúllá nyilvánítja magát, és könyvet ír a betegségéről. Harminc nap, harminc, 2018. december 2–2019. január 9. között született bejegyzés, megspékelve a laborvizsgálatok eredményeivel. Kézikönyvként ajánlja a szerző kezdő, haladó és leendő cukorbetegeknek. Mellébeszélés és önámítás nélküli vallomás, már-már kegyetlen önvizsgálat. Önsajnálat nélküli szembenézés azzal, ami volt, azzal, ami van. Elmélkedések testről, lélekről, félelmekről, hitről, kultúráról, földi és elvont dolgokról, és ezek összefüggéseiről. Mindeközben fejezetről fejezetre változik a mmol/l-ben mért vércukorszint értéke, a vérnyomás, ingadozik a súly, és a közérzet mutatója a dühös, a szar, a semleges és a jó skálán változik. Cseppet sem vidám dolgokkal szembesül az olvasó. De éppen ettől lesz egészen emberi és hiteles. A szerző kendőzetlenül tárja elénk a valóságot. Nem az észt osztja, nem ad hasznos tanácsokat, sem tutibiztos életmód recepteket, aki ezekre számítva veszi kezébe a könyvet, csalódni fog.
„Egy becsületes könyvet akartam írni” – mondta Farkas Wellmann Endre a novemberben, a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott könyvbemutatón. Hab a (cukormentes) tortán, hogy a közismert toxikológus, dr. Zacher Gábor volt a beszélgetőpartnere, s ez mindjárt arra is rávilágított: szenvedélyek és függőségek hálójából is kell szabadulnia annak, aki, ha békét nem is, de fegyverszünetet kíván kötni a diabétesszel. Így került az esten terítékre a savasító, puffasztó élesztő, a jó féle zsíros csülök, a koffeines és koffeinmentes napi kávé és a cigaretta. „Ha letenném, többé nem lennék önmagam” – vallotta Farkas Wellmann, felvállalva a koporsószöggel kötött, mindhalálig tartó kapcsolatát a tisztes számú érdeklődőkkel és a teremben ülő kezelőorvosai, dr. Radó Gábor szemész főorvos és dr. Vörös Péter előtt. Mert be kell látni, van, amiről nem akar lemondani az ember. S hogy mennyire fontos a „segít gondolkozni, segít önmagam lenni, és nem hagy itt magányosan” cigaretta, abból is következtetni, hogy a könyv végén külön fejezetet szentel neki: saját írását, Székely János versét és Gálfalvi G. Zsolt zseniális crédóját, a Hiszek egy cigiben címűt.
Farkas Wellmann Endre | Az énképről (részlet a Cukor. Baj című kötetből)
Gondolom, egyértelmű, hogy megint a valóság értelmezésénél tartunk, és újra a nyelv és a gondolkodás problémakörébe botlunk bele. Barátom, a valóság és közted végérvényesen ott áll a nyelv.
Farkas Wellmann Endre: Cukor.baj. Partvonal Kiadó, Budapest, 2019
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. márciusi számában)
