2020. október 13., 12:03
Az 1980-as években komoly karriert lehetett arra építeni, ha az anyukád a mozi pénztárában dolgozott. E kiváltságos pozícióért kaphattál magyarországi kerek rágót, Kajla csokit, jugoszláv bélyeget, német vaskocsit, sörösdobozt a különféle nációktól, magyarán mindent, ami csempészárúnak számított a romániai kommunizmusban.
Az ok nagyon egyszerű volt: a nyugati filmek vetítése előtt a pénztár előtt kanyargó sor hosszúsága (nem túlzok) elérhette a kétszáz métert is. A moziban dolgozó mama pedig egyszem fiáért mindent megtett, úgyhogy annak elég volt begyűjtenie a jegyek árát, máris elmehetett jegyüzérnek. Az átlagos három lejes mozijegy fölkúszhatott akár húsz lejig is, ha – teszem azt – a Csillagok háborúját vetítették (akkoriban az átlagfizetés kb. 1500 lej volt).
Nekem erre pénzem nem volt, de barátom igen, akinek a mamája a mozinál dolgozott, hát megkaptam a jegyet rendes áron. Ez még csak fele volt az előttem álló veszélyeknek: be kellett jutnom a mozi épületébe is, ami tizenegy évesen kivitelezhetetlen feladatnak bizonyult. Ha nem tépték ki a jegyet a kezemből, a terem ajtaja előtti jegyszedő, a sztálinbajszos elvtárs förmedt rám, hogy a filmet tizennégy éven felüliek láthatják. Bár koromat meghazudtolóan magas és „duzzadt” voltam, akkora hasam mégsem volt, hogy simán behazudjam a tizennégyet, ezért kipenderítettek a moziból. Mérgelődtem ugyan, de a Csillagok háborújára szóló jegyet azonnal eladtam huszonöt lejért. Azon a pénzen pedig könyvet vásároltam. Vicces, de pont A Jedi visszatért vettem meg. Persze a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában megjelent Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent regényről van szó.
A Delfin könyvek szerkesztői hamar fölismerték, hogy nagy szükség van egy kizárólag sci-fi t megjelentető sorozatra is, így született meg 1969-ben a Kozmosz Fantasztikus Könyvek. Ezen a néven 1987-ig futott a sorozat, nem kevesebb, mint 132 cím jelent meg égisze alatt, köztük Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Mary Shelley, Aldous Huxley, Szepes Mária. A műveket kellő alapossággal gondozták, igaz, néhányukat a cenzúra miatt meg kellett vágni. Így Mary Shelley Frankenstein-je nem teljes kiadás, de olyan utószót kanyarított a végére a szerkesztőség, hogy azt a mai napig tanítani lehetne. Szepes Máriával szinte történelmet írt a sorozat, A vörös oroszlán regénye, melyet Hamvas Béla mentett meg a pusztulástól, ugyan megvágva (a teljes kiadásig a kommunizmus végéig kellett várni), de megjelenhetett. Arthur C. Clarke 2001. Űrodiszszeia klasszikusa már 1973-ban olvasható volt magyarul. Aldous Huxley Szép új világ disztópiája 1982-ben 185 ezres (!) példányszámban jelent meg, Isaac Asimov Alapítvány regényei szintén százezres nagyságrendben kerültek az olvasókhoz. A Kozmosz Fantasztikus Könyvek egyik legnagyobb érdeme az, hogy a szórványban élő magyarsághoz is eljutott, így a sorozat szerkesztői (akár tudtuk nélkül is) egyfajta nemzetmentő munkát is végeztek.
1988-tól a sorozat a Galaktika Fantasztikus Könyvek címmel folytatódott egészen 1994-ig, összesen 44 címet jelentetve meg. Igaz, a rendszerváltással ekkorra már olyan szegénység köszöntött be Romániába, hogy Sepsiszentgyörgyön, de még a környéken is bezártak a mozik.
A könyv azért könyv maradt, s valahányszor leemelem a polcról a megfakult, szakadt borítójú A Jedi visszatér regényt, mindig az jut eszembe, hogy ha 1988-ban nem is láttam a fénykarddal (nem lézerkard, az Isten szerelmére, ilyent nehogy mondj egy Csillagok háborúja rajongónak, mert kitolja a fél szemedet) hadonászó alakokat a képernyőn, sikerült olyannyira felgyújtania a képzeletemet, hogy azóta rakásnyi fantasztikus könyvet olvastam el. Ha jobban belegondolok, többek közt ez vezetett a komolyabb művek felé is.
Visszavágtam, kérem. Fénykarddal.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)
