Az ok nagyon egyszerű volt: a nyugati filmek vetítése előtt a pénztár előtt kanyargó sor hosszúsága (nem túlzok) elérhette a kétszáz métert is. A moziban dolgozó mama pedig egyszem fiáért mindent megtett, úgyhogy annak elég volt begyűjtenie a jegyek árát, máris elmehetett jegyüzérnek. Az átlagos három lejes mozijegy fölkúszhatott akár húsz lejig is, ha – teszem azt – a Csillagok háborúját vetítették (akkoriban az átlagfizetés kb. 1500 lej volt).
Nekem erre pénzem nem volt, de barátom igen, akinek a mamája a mozinál dolgozott, hát megkaptam a jegyet rendes áron. Ez még csak fele volt az előttem álló veszélyeknek: be kellett jutnom a mozi épületébe is, ami tizenegy évesen kivitelezhetetlen feladatnak bizonyult. Ha nem tépték ki a jegyet a kezemből, a terem ajtaja előtti jegyszedő, a sztálinbajszos elvtárs förmedt rám, hogy a filmet tizennégy éven felüliek láthatják. Bár koromat meghazudtolóan magas és „duzzadt” voltam, akkora hasam mégsem volt, hogy simán behazudjam a tizennégyet, ezért kipenderítettek a moziból. Mérgelődtem ugyan, de a Csillagok háborújára szóló jegyet azonnal eladtam huszonöt lejért. Azon a pénzen pedig könyvet vásároltam. Vicces, de pont A Jedi visszatért vettem meg. Persze a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában megjelent Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent regényről van szó.
A Delfin könyvek szerkesztői hamar fölismerték, hogy nagy szükség van egy kizárólag sci-fi t megjelentető sorozatra is, így született meg 1969-ben a Kozmosz Fantasztikus Könyvek. Ezen a néven 1987-ig futott a sorozat, nem kevesebb, mint 132 cím jelent meg égisze alatt, köztük Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Mary Shelley, Aldous Huxley, Szepes Mária. A műveket kellő alapossággal gondozták, igaz, néhányukat a cenzúra miatt meg kellett vágni. Így Mary Shelley Frankenstein-je nem teljes kiadás, de olyan utószót kanyarított a végére a szerkesztőség, hogy azt a mai napig tanítani lehetne. Szepes Máriával szinte történelmet írt a sorozat, A vörös oroszlán regénye, melyet Hamvas Béla mentett meg a pusztulástól, ugyan megvágva (a teljes kiadásig a kommunizmus végéig kellett várni), de megjelenhetett. Arthur C. Clarke 2001. Űrodiszszeia klasszikusa már 1973-ban olvasható volt magyarul. Aldous Huxley Szép új világ disztópiája 1982-ben 185 ezres (!) példányszámban jelent meg, Isaac Asimov Alapítvány regényei szintén százezres nagyságrendben kerültek az olvasókhoz. A Kozmosz Fantasztikus Könyvek egyik legnagyobb érdeme az, hogy a szórványban élő magyarsághoz is eljutott, így a sorozat szerkesztői (akár tudtuk nélkül is) egyfajta nemzetmentő munkát is végeztek.
1988-tól a sorozat a Galaktika Fantasztikus Könyvek címmel folytatódott egészen 1994-ig, összesen 44 címet jelentetve meg. Igaz, a rendszerváltással ekkorra már olyan szegénység köszöntött be Romániába, hogy Sepsiszentgyörgyön, de még a környéken is bezártak a mozik.
A könyv azért könyv maradt, s valahányszor leemelem a polcról a megfakult, szakadt borítójú A Jedi visszatér regényt, mindig az jut eszembe, hogy ha 1988-ban nem is láttam a fénykarddal (nem lézerkard, az Isten szerelmére, ilyent nehogy mondj egy Csillagok háborúja rajongónak, mert kitolja a fél szemedet) hadonászó alakokat a képernyőn, sikerült olyannyira felgyújtania a képzeletemet, hogy azóta rakásnyi fantasztikus könyvet olvastam el. Ha jobban belegondolok, többek közt ez vezetett a komolyabb művek felé is.
Visszavágtam, kérem. Fénykarddal.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)
Ferdinandy Györgynek alighanem az igazmondás az egyik legfőbb erénye, ez segíti az emlékezésben és a szikár önvizsgálatban, így tud eljutni olyan belátásokig, amire legtöbbször kevesen lennénk képesek: „A boldogság titka! Nézem azt a gyönyörű kis öregasszonyt, és a kettőnk elrontott életére gondolok.” Az életrajz „fehér foltjai” drámai hatást keltenek, minthogy sokszor az átélt helyzetek is drámai pillanatok.
A Café Klimt közvetlenül az első világháború után játszódik, a társadalom különböző rétegeinek nőalakjait vonultatja fel. Érdekes téma, hogy a társadalmi változások, amelyek a nőknek sokkal nagyobb mozgásteret adtak, hogyan csapódnak le az érintettekben, tudják-e kezelni. Nehéz lehetett a hagyományokban, megszilárdult erkölcsi és társadalmi rendben nevelkedettként szembesülni ezzel a szabadsággal. Stabilnak tűnő falak omlottak le, ismeretlen ajtók és utak nyíltak. Izgalmas és félelmetes egyszerre.
A budai Várnegyed a főváros talán legismertebb és legnépszerűbb turisztikai célpontja megannyi lenyűgöző történelmi, építészeti, kulturális és gasztronómiai attrakcióval. A Vár felszíni látnivalói alatt azonban egy nem mindenki előtt ismert, több kilométer kiterjedésű barlangrendszer húzódik, mely több évszázad titkait rejti. A Sziklába vájt történelem – Árnyak és fények a Várnegyedben című különleges éjszakai túra egy korábban soha nem látott turisztikai látványosságot tár a látogatók elé, idén első alkalommal, október 31-én.
A Kézdivásárhelyen született szerzők (Fekete Vince, Sántha Attila, Muszka Sándor) jellegzetessége, hogy úgy tudják beszéltetni alakjaikat, mint a hétköznapokban. Most Borcsa Imola is csatlakozik hozzájuk, debütáló novelláskötete, a Magnebéhat a kisvárosi (kézdivásárhelyi?) szlenggel, nyelvjárással hitelesíti a karaktereket.
Mitikus keleti szél, zúzmarás járdaszegélyek, szalicilhó, szuszogó hajnalok, komondor-éj, bőrön elolvadó pelyhek, sustorgó záporok, véraláfutásos ég, suvadásos dombok, melyek a férfiakban éjjel mélyre szállnak, hosszú csendek, ahol a szülőföld ölébe kapva csucsujgat, s lábujjhegyen jár a szél – honvágya lesz a székely embernek, ha épp a magyar fővárosban olvassa Farkas Árpád líráját, és ezekkel a képekkel szembesül a legújabb gyűjteményes kötetében.
Hadd legyek szexista, csinos boszorkány alkotta meg ezt a könyvet. Történeteinek kép- és meseszerűsége kacéran mosolyogva hív egy másik világba, ahol bizonyos értelemben bármi lehet az olvasó. Vöröskéry Dóra debütkötete, a Röpképtelen madarak egyedülálló a maga nemében, finom iróniája, hűvössége, szókimondása nagyon élvezetes, mondatai, mondanivalója erőlködéstől mentesek.
Összetartozunk – A Trianon előtti Magyarország rajzban elbeszélve című, a 19. század végén és a századfordulón megjelent kiadványsorozat illusztrációi közül mutat be közel 60 alkotást a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása. A tárlaton olyan grafikai munkák tekinthetőek meg, amelyeket még soha, vagy csak elvétve láthatott a nagyközönség.
Adott egy fiú Borsod megyéből, egy szegény faluból. Szülei elválnak, ő az apjával Pestre kerül, ott nevelkedik, egyetemre jár, gyermekorvos lesz belőle (mint otthon maradt édesanyja), Németországba költözik. Édesanyja halálakor azonban hazamegy a szülőfalujába, mert megörökli anyja praxisát. A helyiek kedvessége, rajongása közepette hűvössége, zárkózottsága eleinte furcsa, érthetetlen. Ám ahogy telik az idő, megértjük, hogy ez egyszerű védekezés csupán, nehogy visszarántsa őt a burok, ahonnan kiszabadult.
Pataki Tamás regénye merész, meghökkentő olvasmány. Első kötetes szerzőként nagy fába vágta a fejszéjét, s a fa csak ott repedt, ahol a szerző akarta: a Garay-féle Háry János, a Pajzán Toldi, Rejtő Jenő hagyományait követve megírta a Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt című pikareszkjét. A szerző olyan nyelvezetet használt hozzá, amely egyszerre régies, aktuális, nevettető, percig sem komoly.