Miklóssi Szabó István: Murokffy pajzán-hantás kalandjai

2020. október 01., 11:44

Pataki Tamás regénye merész, meghökkentő olvasmány. Első kötetes szerzőként nagy fába vágta a fejszéjét, s a fa csak ott repedt, ahol a szerző akarta: a Garay-féle Háry János, a Pajzán Toldi,  Rejtő Jenő hagyományait követve megírta a Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt című pikareszkjét. A szerző olyan nyelvezetet használt hozzá, amely egyszerre régies, aktuális, nevettető, percig sem komoly.

A cselekmény idősíkja nincs pontosan behatárolva, csak annyiban lehetünk biztosak, hogy az első világháború előtt történik, a monarchia idejében. A szerző bevallottan elsősorban szórakoztatni akar; olyan „műfaj” ez, melyről mostanság kissé elfeledkezett a magyar irodalom.

„Azt beszélik, temetésem napján legalább hetvenhét asszony dobta el a hitvesi gyűrűt, és hosszú-hosszú flagellánsmenetben vonult be a felföldi zárdákba, a zordon Kárpátok közé, hogy sohase lásson többé férfiút, merthogy én voltam az utolsó igazi gavallér.” E mondat hűen visszaadja a regény által közvetített életérzést és korhangulatot. Murokffy, a regény főhőse és narrátora valódi világfi, bonviván, nem trágár, nem hímsoviniszta, habzsolja az életet, jó híréért bárkivel megverekszik, akár az ördöggel is, és természetesen mindig diadalmaskodik. Olykor kétes ügyletekbe bonyolódik, képes a semmit is eladni akkora sikerrel, hogy a monarchia majdnem minden pénze a birtokába kerül, hírlapot ír, rajongóinak száma végtelen, a túlvilágra is elmegy és visszatér, nőiszépség-mérő készülékével kideríti, ki a legszebb a környéken, feministákat szelídít meg, szüzeket csábít el, bordélyházakban alapít egyletet, élete egyik nagy célja hadat üzenni a búnak, a komorságnak. Felsorolni is nehéz, mi minden történik ebben a rendkívül sodró regényben.

Talán az egyik legfontosabb kérdés a regény kapcsán, hogy van-e helye napjaink mobil- internetes, -telefonos, számítógépes, polkorrekt, megosztott világában. A válasz egyértelműen igen. Pataki prózája már csak a merészsége miatt is figyelemre méltó, írásában a férfi mer férfi lenni, a nő mer nő lenni, a cirkalmas nyelvezet – mely olykor „gondos” olvasást igényel – igazi kuriózum, olyan szavakat éleszt föl, melyeket rég halottnak hihettünk, régiesnek nevezhető mondatszerkezetei valójában gondosan kidolgozottak, napjainknak szólnak. Kis szerencsével, sikerrel e regény felélesztheti a történetmesélői prózaírás hagyományát, amely nem mellőzi a humort, a kalandot, az izgalmat, a dinamikus párbeszédet.

Nyilván maga a szerző is tudta, hogy regénye megoszthatja az olvasókat, erről árulkodik (gúnyolódik) a következő mondat: „Aznap, mikor eltemettek, az ország egyik fele megrészegült a szomorúságtól és bort vedelt, az ország másik fele viszont pezsgővel koccintgatott, és éljenezte a halálomat”. Murokffy Tódor Ede személyében egy új, érdekes figurája született a magyar irodalomnak. A hagyományokra épített karakter túlélését már a jövő dönti el, annyi azonban bizonyos, hogy ezt a szereplőt érdemes tovább építeni, újabb regényekben újabb kalandjait megjeleníteni.

Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2018.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2018. augusztusi számában)