Miklóssi Szabó István: Röpképes madarak, történetek

2020. október 05., 10:18

Hadd legyek szexista, csinos boszorkány alkotta meg ezt a könyvet. Történeteinek kép- és meseszerűsége kacéran mosolyogva hív egy másik világba, ahol bizonyos értelemben bármi lehet az olvasó. Vöröskéry Dóra debütkötete, a Röpképtelen madarak egyedülálló a maga nemében, finom iróniája, hűvössége, szókimondása nagyon élvezetes, mondatai, mondanivalója erőlködéstől mentesek.

Utazás ez a kötet: mindjárt az első novellával (Isteni gondviselés) egy másik (túl)világba kerülünk. Kiderül, ott sem mindenható a bürokrácia, a Halál is tévedhet, ráadásul a pórul járt áldozat helyzetének megoldása sem a legjobb – a pokolra kerül. Az írás valójában felhívás, figyelmeztetés, hogy a kötetben sorjázó történetek nem mindennapiak, bátran rugaszkodjunk el hagyományos értékeinktől, Alice-al együtt ugorjunk a nyúlüregbe. Gyomorszájon csapó írással folytatódik az utazás, A bonbonház műről Csáth Géza jutott eszembe, ő volt ennyire jártas a hűvös borzongások acélosan kegyetlen világában. De ez az írás határozottan vöröskérys, a szerzőnek sikerül újat teremtenie, csaknem gyermeki ártatlansággal írja meg azt a bizonyos szörnyű végkifejletet. Pontosan ebben rejtezik a szerző egyik legerősebb tulajdonsága: nem szól ki a sorok közül, hagyja a történeteket beszélni. A már említett olykori szókimondás csak ráerősít a fantázia és a valóság (realizmus? mágikus realizmus?) határán egyensúlyozó mondanivalóra, mintegy a földre hozza vissza azt – kötődés a valósághoz úgy, hogy közben repülni is tud az olvasó.

A teljesség igénye nélkül: A bankrablónő kegyetlenül ironikus novella, amely Quentin Tarantino Ponyvaregény filmjét is eszembe juttatta (nyuszikám – hangzik el a novellában, akárcsak a film első jelenetében). A filmes utalások amúgy az egész kötetet jellemzik, többek közt fura formában még A Karib tenger kalózai is feltűnik. Filmes hatásokat találni a Szuperhősök műben, amelynek finom iróniája ritka jó írói vénára vall. De jártas a szerző a mesék világában is, ezt a fantasztikus Az esőkirály menyegzője vagy a Sellőpénz elbeszélés is bizonyítja. Kiemelést érdemel a horrorisztikus, mindössze egyoldalas Mese című írás is, amely (hmm) alaposan kiforgatja mindannyiunk gyerekkori meseszereplőit.

Vöröskéry Dóra debütkötete azon könyvek közé tartozik, amely folytatást kíván. A gondos írói világképépítés előbb-utóbb nagyregénybe fog torkollni. Érzésem szerint a most mindössze huszonnégy éves szerző majd ott fogja igazán megmutatni, milyen boszorkányságokra képes. Közhelyes, de igaz: bár Röpképtelen madarak a kötet címe, a szerző nagyon képes röpülni, mi több, röpíteni. Nem túlzás kijelenteni: személyében fontos író született a magyar irodalomban.

Vöröskéry Dóra: Röpképtelen madarak. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. áprilisi számában)