Utazás ez a kötet: mindjárt az első novellával (Isteni gondviselés) egy másik (túl)világba kerülünk. Kiderül, ott sem mindenható a bürokrácia, a Halál is tévedhet, ráadásul a pórul járt áldozat helyzetének megoldása sem a legjobb – a pokolra kerül. Az írás valójában felhívás, figyelmeztetés, hogy a kötetben sorjázó történetek nem mindennapiak, bátran rugaszkodjunk el hagyományos értékeinktől, Alice-al együtt ugorjunk a nyúlüregbe. Gyomorszájon csapó írással folytatódik az utazás, A bonbonház műről Csáth Géza jutott eszembe, ő volt ennyire jártas a hűvös borzongások acélosan kegyetlen világában. De ez az írás határozottan vöröskérys, a szerzőnek sikerül újat teremtenie, csaknem gyermeki ártatlansággal írja meg azt a bizonyos szörnyű végkifejletet. Pontosan ebben rejtezik a szerző egyik legerősebb tulajdonsága: nem szól ki a sorok közül, hagyja a történeteket beszélni. A már említett olykori szókimondás csak ráerősít a fantázia és a valóság (realizmus? mágikus realizmus?) határán egyensúlyozó mondanivalóra, mintegy a földre hozza vissza azt – kötődés a valósághoz úgy, hogy közben repülni is tud az olvasó.
A teljesség igénye nélkül: A bankrablónő kegyetlenül ironikus novella, amely Quentin Tarantino Ponyvaregény filmjét is eszembe juttatta (nyuszikám – hangzik el a novellában, akárcsak a film első jelenetében). A filmes utalások amúgy az egész kötetet jellemzik, többek közt fura formában még A Karib tenger kalózai is feltűnik. Filmes hatásokat találni a Szuperhősök műben, amelynek finom iróniája ritka jó írói vénára vall. De jártas a szerző a mesék világában is, ezt a fantasztikus Az esőkirály menyegzője vagy a Sellőpénz elbeszélés is bizonyítja. Kiemelést érdemel a horrorisztikus, mindössze egyoldalas Mese című írás is, amely (hmm) alaposan kiforgatja mindannyiunk gyerekkori meseszereplőit.
Vöröskéry Dóra debütkötete azon könyvek közé tartozik, amely folytatást kíván. A gondos írói világképépítés előbb-utóbb nagyregénybe fog torkollni. Érzésem szerint a most mindössze huszonnégy éves szerző majd ott fogja igazán megmutatni, milyen boszorkányságokra képes. Közhelyes, de igaz: bár Röpképtelen madarak a kötet címe, a szerző nagyon képes röpülni, mi több, röpíteni. Nem túlzás kijelenteni: személyében fontos író született a magyar irodalomban.
Vöröskéry Dóra: Röpképtelen madarak. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. áprilisi számában)
Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.