2020. augusztus 14., 09:45
Csak egészen kevés esetben hálás a múlttal való szembenézés (holtakról jót vagy semmit, megalapozott mondás ez!): a történelmi tisztánlátás, bármennyire is törekszünk rá, sohasem volt az emberi faj különösebb jellemzője. Kuszálik Péter vitairata, a Purgatórium Sütő András néhány, széles körben nem ismert tettére igyekszik magyarázatot keresni.
Széles körben – ez talán némi magyarázatot igényel. Betűvésők világában ugyanis már régebben elterjedt az a nézet, hogy Sütő András viselt dolgai nem igazán illeszkednek abba a képbe, amit a szélesebb réteg ápol róla. Viselt dolgai: kortársak feljelentése a Szekuritáténak, emiatt törik derékba Földes László irodalomkritikus (1922–1973) pályája, írásaival a kommunista diktatúrát dicsőíti olyannyira, hogy a rendszer föl is használja azokat különféle propagandaeszközökben. Hiszen Sütő írásainak ugyancsak meggyőző ereje van, a nép nyelvén szólnak – erre nagy szüksége volt az akkori hatalomnak. Kuszálik könyvéből idézve: „Gaál Gábor 1945-ben meghirdette a jelszót: »ha a föld alól is, de elő kell keríteni az írókat az új irodalom számára«”. Balogh Edgár(1906 – 1996) hívására a nagyon fi atal Sütő András bekerül az „új irodalomba”.
A szerző mindjárt az első oldalakon leszögezi: célja nem a támadás, hanem az igazság földerítése. Olvasóját arra biztatja, maga is nézzen utána a könyvben olvasottaknak, úgy alkossa meg a maga véleményét. Ő csak annyit tesz, hogy a négy részből álló vaskos könyvében (A múltat be kell vallani; A P. F. szindróma; hozzászólások a Földes-vitához; Egy életút margójára, ehhez még hozzájárul egy alapos függelék) jóformán minden számára elérhető adatot az érdeklődő rendelkezésére bocsát. Olykor száraz, ismétlődő, csak irodalomtörténészek számára értékelhető adatok ezek, ám a számtalan személy, személyiség említése meghökkentővé teszi néha a sorokat. Laikusok számára meglepő lehet, hányan alkottak a diktatúrának különféle kiváltságokért. Egy személyt mindenképpen meg kell említenünk, az Igaz Szó főszerkesztőjét, Hajdu Győzőt (1929– 2018), aki olyan hévvel szolgálta ki a Ceaușescu-rendszert, hogy az még egy „alig becsületes” ember számára is szégyellnivaló lett volna. Hajdu totális lefekvése a rendszernek (tulajdon magyarságát is megtagadva) jól mutatja, mire képes az emberi aljasság.
Kuszálik Péter könyve kapcsán az egyik, s talán legfontosabb kérdés: független maradhat-e egy alkotó az adott rendszertől, s ha nem, meddig mehet el annak kiszolgálásában. Pár példa a lehetséges magatartásformára: Székely János (1929–1992) kénytelen volt kompromisszumokat kötni, hogy édesapját, akit a rendszer bírálatáért ítéltek el, kihozza a börtönből. A tehetséges költő ennek ódiumát az 1989-es változások után minden további nélkül vállalta, sok más szerzőtől eltérően. Bodor Ádám (1936) teljesen tiszta maradt, ezért börtönbe is került, később Magyarországra emigrált. A mára nagyrészt elfeledett Nagy István (1904–1977) meggyőződéses kommunista volt, a rendszert habozás nélkül kiszolgálta. Pályatársa, Asztalos István (1909– 1960) szintén kiszolgálta a rendszert, de már fenntartásokkal. Szilágyi Domokos (1938–1976) jelentései sokakat megdöbbentettek, többen azt sem zárják ki, hogy öngyilkosságában lelkiismerete hangja is szerepet játszott.
Csupán a fentiekből kiderül: bonyolult korszak volt a kommunista diktatúra. Nyilvánvaló, hogy mindenképpen elítélendő az, aki önös érdekből szolgálta ki a rendszert, erre a már említett Földes László szavaival Kuszálik könyve is rámutat: „Ha valaki becsületes író, ebben az országban csak az asztalfióknak ír”. Ugyanakkor a változások után az asztalfiókokból nem kerültek elő nagy művek. Sok szerző azt vallja, azért nem került elő semmi, mert a lényeges mondanivalót a diktatúrában is el lehetett mondani. Ezt erősen kétlem, s erre jó példa a Purgatórium.
Mindent összevetve, Kuszálik Péter vitakönyve valójában a jövőnek szól. Elkezdődött egy olyan korszak, amikor nyíltan és érzelemmentesen lehet és kell tárgyalni bizonyos alkotókat, szerzőket. Valójában ez történelmi megmérettetése a műveiknek is.
Kuszálik Péter: Purgatórium. Második, bővített kiadás. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofi t Kft., Budapest, 2019
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. decemberi számában)
