E sorok írója kénytelen számolni az elfogultság kínjával és örömével, ugyanis a könyv íróját jól ismeri, pontosan tudja, mekkora alapossággal, türelemmel, szeretettel, emberséggel oktatta diákjait, s örömmel fedezi föl, hogy művében ugyanezzel a szenvedélyességgel, kötelességtudattal, szeretettel szól. Olvasóját nem terheli felesleges, szigorú drámaelméletekkel, inkább az olvasmányosság, a vezetés mellett foglal állást. Bevallott szándéka ez, már az előszóban elmondja, hogy nem törekedik az eredetiségre, annál inkább az összegzésre, a megmutatásra. Nyilván ez mit sem csorbít munkája értékén, sőt; mikor Stephen Hawking megírta Az idő rövid története könyvét, szerkesztői tanácsra minden matematikai képletet kihúzott belőle, mert „minden egyes képlettel ezer olvasót veszít”. A többi már történelem, a könyv világraszóló siker lett, valóságos forradalmat indított el az ismeretterjesztésben.
Salamon András könyve egyszerre tankönyv és kézikönyv. Nem kell az elejéről olvasni, ha netán Shakespeare egy fontosabb művét, netán Szophoklész valamelyik drámáját akarjuk megérteni, elegendő kikeresni az adott szerzőt, s máris értékes információkhoz jutunk. Persze ott a folytonosság is, a színház fejlődése, annak mikéntje, így – ha netán valaki a teljes értésre törekszik – e mű nagy segítségére lehet. A könyv több lett egyszerű bemutatásnál, hiszen a színház fontosabb mozzanatainak történelmi kontextusba való helyezése perspektivikus látásmódot biztosít. Ezt segíti a kötet végén található színházi kisszótár is. Korszerűtlen tehát e munka? Semmiképpen. Inkább hiánypótló, hiszen Erdélyben vagy magyar nyelvterületen ritkán íródik egyetemes színháztörténettel foglalkozó könyv. A magam részéről csak remélem, hogy a szerző kétkötetesre bővíti művét, a második kötetben bemutatja a rokokó utáni korszakokat is, egészen napjainkig. Megtehetné ezt azért, mert e műben nemcsak a színházat, hanem önkéntelenül valami mást is bemutatott: az Embert, minden fogyatékosságával és nagyszerűségével együtt.
Salamon András: Színháztörténet kezdőknek és haladóknak. Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2019
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. májusi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.