Pál-Lukács Zsófia: Megjelent Térey János önéletírása

2020. szeptember 12., 17:09
Forrás: Facebook/Térey János szerzői oldala

Egy kivételes könyv bemutatóját tartották tegnap Budapesten, a New York Kávéházban, ahol Térey János most közreadott memoárjáról Juhász Anna a Libri Kiadói Csoport igazgatójával, Sárközy Bencével és Szirák Péter irodalomtörténésszel beszélgetett. A tavaly elhunyt költő, Térey János önéletírását Boldogh-ház, Kétmalom utca címmel jelentette meg a Jelenkor kiadó, a memoárt Térey már nem tudta befejezni, de a tervezett mű egész struktúráját kidolgozta. 
Térey János életművének rendkívüli értékéhez igazodik ez a munka is – a beszélgetés résztvevői által tárgyalt szempontok mellett a bemutatóhoz kapcsolódó szuggesztív tényezők (így a képválogatás a szerző főként gyerekkori és fiatal éveiből, a kinagyított borítókép, a felolvasott szövegrészlet, és természetesen a kávéház monumentalitása egy élet sorseseményeihez képest) erről győztek meg.

Mielőtt átvennénk a bemutatáson tárgyalt szempontokat, érdemes elidőznünk a bemutatás színhelyéül választott New York Kávéházban, illetőleg annak a Térey János életében és, most már az emlékezetében betöltött szerepénél. Két közelítés is hangsúlyozta a kávéház jelentőségét Térey életében. Egyrészt Juhász Anna emlékezett vissza rá, hogy Téreynek törzsasztala volt itt, a kortársakhoz viszonyítva különösen sokat járt ide, gyakran vett részt a rendezvényeken. Másrészt a borítótervnek egy kávéházban készült kép az alapja – a 22 éves Téreyt láthatjuk –, így a szerző és hely közötti viszony még hangsúlyosabb (az ugyan nem derül ki, hogy miért éppen egy Budapesten készült kép szerepel a borítón). A könyvbemutató helyszíne mellett az időpont is lényeges közelítés: Térey János szeptember 14-én lett volna 50 éves. A hirtelen halált követő gyászmunka tart, személyes érintettségükről többször említést tettek a beszélgetőtársak.

A gyászmunkát emelte ki a felolvasott szövegrészlet is: az elhunyt testvér, Anikó emléke kíséri a visszaemlékezést, aki alig pár hónapos korában halt meg. A családi trauma felidézése indítja el a New York Művész Páholyban is a beszélgetést, a továbbiakban a műfajiság kérdését, az önéletrajziság tradícióját, a narrációs technika és nézőpont újszerűségét veszik sorra, különös tekintettel az író szülővárosával, Debrecennel kapcsolatos korábbi toposzok felülírására. A fiatalkori tapasztalatok, a vázolt világ a Boldogh-ház, Kétmalom utca-ban a teljesség igényével olvasható, noha a könyv nem befejezett. Térey, Sárközy Bence visszaemlékezésében „elképesztő felkészültséggel” fogott neki az írásnak. Az igényes, összetett könyv levéltári munkán, a rokonság és az emlékezet elbeszélésein alapul, rengeteg ismeret csoportosul benne. Az önéletírás műfajából adódó sajátosságokat egy szigorú önelemzés, egy nevelés- és nemzetiségtörténet, illetve egy város története fogja össze.

Tematikus szempontból a könyv köthető Bereményi Géza Magyar Copperfield című művéhez. Noha a narráció Sárközy megközelítésében igen mértéktartó az érzelmek szempontjából, közvetve ugyanazt a kérdést járja körül: hogyan tud az ember felszabadulni a nevelés terhe és gyötrelmei alól (Téreynél főként az apától hozott gyötrelmek kitettek ennek a kérdésnek), hogyan válik szabaddá. Megkerülhetetlen viszonyítási pont emellett Márai Sándor Egy polgár vallomásai című könyve, Orvecz Imre A rög gyermekei, Garaczi László Pompásan buszozunk és Nádas Péter Világló részletek című műve. Ez utóbbival a közvetlen kapcsolat több szempontból nyilvánvaló. Nádas nyolc éves koráig tárgyalja az élet eseményeit, Térey – mutatott rá Sárközy Bence – ugyanígy a gyerekkorból próbálja megérteni az ént. Téreynél azonban teljesen más a szociokulturális közeg (a kulákság, a polgári szemlélet kialakítása).

Mindenképp új látásmód az, ahogyan Térey Debrecent olvassa. Harminc év távlatából ír a városban töltött fiatalévekről. A távlat különösen lényeges fogalom itt, mivel a szerző elköltözött innen, egészen az utolsó tragikus pillanatig megpróbál „leszámolni” a várossal, ami viszont „egy élet munkája”, miként Sárközy Bence fogalmazott.  Emellett Debrecen építészeti és kulturális szempontból egyaránt újfajta megítélés alá esik. Térey olyan összefüggésekre irányítja a figyelmünket, melyek sokat hozzáadhatnak a város figyelemreméltó értékeivel kapcsolatos diskurzushoz, valamint a város képi megjelenítéseihez. A részletgazdag narrációk a lokalitás meghatározó sajátosságaira figyelnek, a civis tudat fokozódó mértékben van jelen. Természetes, hogy az identitás részeként tekint a helyre, Szirák Péter megfogalmazásában „nagyszerűvé teszi a várost ez az elbeszélés”. Ugyanakkor kettős megítélés jellemzi Térey városképét és emlékezetét, hiszen, értékei mellett a gyötrelmek és a szűk lehetőségek világa is ez a hely (Szabó Magda idealizált Debrecen képével szintén felhagy a szerző). A köztesség, a demitizálás vs. eszményítés fontos alapköve a világalkotásnak, inkább egy ellenpontozó Debrecen-kép jellemzi a szöveget. Az élettörténeti eseményekhez jól illeszkedik a confessio mint műfaji és „hangulati” háttér, a kiengesztelődés eszköze, ahogyan Szilágyi Péter nevezte: megérteni azokat az embereket, kötődéseket, akik miatt sokat szenvedett, így lehet csak a munka egy „megértéssel elgondolt elemzés”. Amint a beszélgetőtársak is kiemelték, gyakori a kortárs irodalomban a múltba révedés, de Térey életműve és jelenléte kivételes, mivel együtt élt a korral, valóban kortárs kérdések foglalkoztatták, ugyanakkor képes volt meglátni  az irodalmat az életben. Sajnálatos, hogy ez látásmód egy „utóirat”-ban tud már csak megszólalni.

 

Térey János: Boldogh-ház, Kétmalom utca. Jelenkor Kiadó Kft, 2020