A Continental érkezéséről már korábban lehetett tudni és biztos vagyok benne, hogy sokan várták is ezt a hiánypótló folyóiratot, amely azt a nagyrangú feladatot vállalta magára, hogy közel hozza, megismerteti angolszász nyelvterületen, kiemelten pedig az Amerikai Egyesült Államokban Közép-Európa irodalmát, neves kortárs szerzők szövegeinek szakszerű fordításában. Hogy miért rendkívüli kezdeményezés eredménye a Continental, megfelelő választ kaphatunk rá, ha elemeire bontjuk a következő mondatot:
A Continental a Petőfi Kulturális Ügynökség negyedévente megjelenő, saját kiadású angol nyelvű tematikus magazinja, főszerkesztője Jászberényi Sándor, szerkesztői pedig Thomas Cooper, Garajszki Margit és Owen Good.
A fenti állításban egyforma jelentősége van minden szempontnak, de a bemutató alapján most elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen szerkesztői elvek érvényesültek, illetve fognak érvényesülni a továbbiakban a tematika összeállítása során, milyen elképzelések teszik lehetővé, hogy az amerikai irodalmi életben is láthatóak legyenek a Magyarországon, vagy Közép-Európában híres és elismert kortárs alkotók (az elképzelés grandiózus jellegét mutatja az is, hogy ezidáig nem született még hasonló térszerkezetben gondolkodó irodalmi kezdeményezés, ami az Amerikai Egyesült Államok olvasóközönségét szeretné megszólítani). A Continental, a Paris Review-hez hasonlóan, az európai irodalom amerikai fóruma lesz. Persze az elképzelések megvalósulásában nagy szerepet játszik, hogy a szerkesztők mindannyian rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal, szépírói-tudományos-fordítói pályán mozognak.
Jászberényi Sándor utalt rá, hogy sokféle nehézséggel találkoztak a két évig tartó szervezés, majd a szerkesztés során. Ezek olyan kihívások, amelyekkel szükségszerű szembesülni, ha angolszász nyelvterületen igyekszünk megismerhetővé tenni a kortárs Közép-Európai irodalmat, így a magyar irodalmat is: fontos a lap közép-európai beágyazottságát, a közös életérzést hangsúlyozni, mivel „közös irodalomként jelentősebbek lehetünk” – fogalmazott a bemutatón.
Ismert, hogy azok a szerzők, akik képviselik magukat az amerikai piacon, mennyi pénzt és energiát fektettek bele, hogy elérjék a céljukat. Vannak erre pozitív példáink, Thomas Cooper Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művét emelte ki, ami bestseller lett Amerikában, de ugyanitt említette Krasznahorkai László műveit is. Mivel az Egyesült Államokban szűkek a fórumok, meglehetősen nehéz bejutni a piacra, ezért is gondolkodott egy saját fórum létrehozásán, amely lehetővé teszi a fenti célok érvényesítése mellett az ottani alkotókkal való párbeszédet is. „Az elképzelésem abban a tekintetben radikális, hogy amerikai irodalmi fórumot szeretnék csinálni, olyat, ahová az amerikai írók is szívesen írnak, és párbeszédbe lehet hozni őket Közép-Európa legjobb íróival”- mondta az idézett interjúban. Ennek kapcsán Jonathan Marder nevét emelte ki, mint aki látott fantáziát az elképzelésben; „ő világcégeket visz a piacon. És a Continentalt is ő viszi.”
A párbeszéd legfontosabb feltétele pedig elképzelése szerint a jó fordítás, különösen, hogy az utóbbi időben a fordítás minősége romlik. Olyan fordítókkal szeretnének dolgozni a szerkesztés során, akik művészi munkát végeznek.
Garajszki Margit, a Continental szerkesztője a magazin első tematikus számával kapcsolatosan, melynek címe Prejudice, azaz Előítélet, árnyalta, hogy milyen jelentésrétegei lehetnek a tematikus szám által hozott témának. Pál Dániel Levente ugyanakkor kiemelte, hogy a Continental célja nemcsak az, hogy képviselje Közép-Európa irodalmát, hanem, ezzel párhuzamosan megnyerjen olyan társszerzőket is, akiknek a szövegével csak itt tud találkozni az olvasóközönség, tehát a szerzőket jól menő, világszinten ismert nagyságokkal együtt kell elhelyezni. A lapszámban szereplő szövegek érdekessége ugyanakkor, hogy erre az alkalomra-felkérésre íródtak és minden szerző megválaszthatta, hogy kivel szeretné lefordíttatni a szövegét. Az elismert magyar alkotók, így Babarczy Eszter, Háy János, Hász Róbert, Magyar Ádám, Szilasi László, Takács Zsuzsa, T. Szántó Gábor, Tóth Krisztina, Tóth Kinga mellett a folyóirat interjút közöl a világhírű Noam Chomsky nyelvészprofesszorral, de Roxane Gay, Lance Henson, Judith Newman és más neves szerzők szövegeit is közli. Ehhez a koncepcióhoz társul a lap designja, grafikai és tipográfiai megoldásai, melyet Németh L. Dániel képvisel.
A tematikus szám külföldi bemutatója 2022. január 20-án lesz, Jászberényi meglátása szerint „limitált az amerikai piac, de jó helyre érkezik be” a folyóirat.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.