Sokatmondó Izer Janka Ezért nem alszom nálad című kötetének ajánlása: a saját generációjának ajánlja, ami azt jelenti, fiataloknak, az ő kortársainak, akik körülbelül 1990-es években születtek. Hogy milyen ez a generáció, talán maga a szerző tudja a legjobban, vagy ha nem is a legjobban, sokat tudhat róla, hiszen köztük és velük él.
A sok jellemző közül, ami eszükbe juthat, a kötetében egy elemet választ ki, a szexualitást. Kényszeres szexualitás, testiség jellemzi a főszereplőt, aki az elbeszélések egyik narrátora (több szövegben kétféle elbeszélői szólam szerepel). Ezt a tünetet egészíti ki a testtel kapcsolatos tevékenységeink napjainkban felértékelt sora: a szépségápolás, a fegyelmezett hidratálás, az egészséges táplálkozás, a pihentető alvás (akár a címadó novellában is). És a tartalmasan eltöltött, pontosabban minőségi idő – de ez már nem(csak) testhez vagy testekhez kötött. Hogy a novellák, elbeszélések narrátora vágyat érez magában erre a többletre, csak néhány kiszólásból juthat tudomásunkra, legtöbbször azonban nem jut el a felismerésig. Talán mert nem ez a célja, inkább sorjázza a kapcsolatokat, fiatalkori kalandokat, melyeknek azonban megvan a maguk utóhatása. A beszélő számára a szexualitás maximalizált, kisajátított esemény, betegség, függőség. Csak a kötet címe felől olvasva ismerhetjük fel az igazi összefüggéseket, erre összpontosítva minden szöveg egy újabb indoklás: ezért nem alszom nálad. Mert álmodozó voltam, mert gyerekkoromban közeledett hozzám a kertész, mert a dédnagymamám annak idején orosz katonáknak főzött, s összesúgtak a háta mögött, mert többféle bántalmazás elszenvedője voltam, fiatalkori megaláztatások értek. Vagy mert megcsaltak; sehogysem tudom, hogyan lehetne visszautasítani a férfiakat, vagy hogyan érhetném el, hogy feleségül is vegyenek.
Könnyen megtörténnek és lepregnek az elbeszélőről az események, s talán rólunk is, mintha valamelyik csatorna élő showját néznék, vagy követnénk ezeknek a bulvárlapokban taglalt részleteit. A klisészerű események azonban a körülöttünk zajló életben nyernek igazolást. Ez az élet a közösségi oldalakon közzétett mindennapiság, idővonalakkal, partykkal, italozásokkal, együttlétekkel, melyekből még a legelemibb nőnek járó tisztelet is kikopott, s egy együttlét után még csak ki sem kísérik az ajtón. A nőirodalom mindig érzékeny volt ezekre a témákra, s ha a csak az elmúlt egy-két év irodalmi feldolgozását nézzük, azt láthatjuk, hogy a különböző betegségek ma még inkább az érdeklődés középpontjába kerültek. Babarczy Eszter A mérgezett nő, Szeifert Natália Az altató szerekről, Mécs Anna Kapcsolati hiba vagy Zombory Máté Traumatársadalom című munkáját juttatja eszembe a kötet. Kétségtelen, hogy Izer Janka is sokat tud az emberi lélekről és a női lélekről, hiszen színházzal foglalkozik, kulturális témákról ír, s ami itt fontosabb, hogy ő maga is nőíró. Nagy bátorságra vall, hogy az Ezért nem alszom nálad című kötetben ezzel a témával foglalkozik, s nem fél megmutatni ennek az életnek és korosztálynak a kevésbé sikkes részét, például, hogy undorító is lehet egy női test (Luca a vetett ágyon ült, és csirkét evett). A pánikroham, az öklendezés, a hányások, a halucinációk alapján az olvasó joggal gondolhatja úgy, hogy a szalagszerűen egymást követő éjszakák, ”sehova sem vivő kapcsolatok” (91) mégsem múlnak el nyomtalanul (lásd Esemény utáni című elbeszélés). Erre utalhat a Tihanyi ekhó című szöveg, amely a megtisztulás szövege, s egyben a kötet legkidolgozottabb írása. Kivételes helyen áll azok között a szövegek között, ahol az egyneműség kicsit zavaró lehet, mivel az az olvasó érzése, hogy ugyanazt a problémát járják körül a szövegek, ebben a megközelítésben tehát variánsok. Érdekes ugyanakkor az átjátszás a szerző pannonhalmi környezethez való kötődése (ott él) és a tihanyi kolostori környezet, hangulat lefestése között (közvetlenül, hisz a történet mesélője fest). Ebben is visszaköszön a tisztálkodás mint megtisztulás jelképe (szövegesítve olvashatjuk, hogy szeretné megtisztítani a lelkét, a szerzetesnek gyónás pedig rájátszik erre az igényre). Éles ellentétek szervezik a narrációt, a motívumok valamint az elbeszélői szólam kettős kódolása. A fiatalságot a maga megbocsátható bűneivel itt az idős kor, egy lesoványodott öregember látványa, szaga, életmódja írja felül. Az erős vizualitás nemcsak hozzárendeli a fiatal testhez az időset, azzá is válik. A tihanyi látogatóközpont vendégszobájában többféle múlt elevenedik fel, majd olvad egybe, legfőképp szagokban, például a szappan öregségszagában, vagy életképekben (amitől az elbeszélő fél, itt valósággá válik, öreg lesz és a saját húgy- és ürülékszagát érzi). A két szólam egybejátszása szaggatottá teszi az elbeszélést, ahol nemcsak magától távolodik el az elbeszélő, hanem a természettől is. Valószínű, hogy ezért értelmeződik úgy az öregedés mint pusztulás, s ezért taszító az apátság látványa, ami időtlen idők óta szakrális hely, igaz, túlságosan zavaró benne a kolostori csend.
Izer Janka: Ezért nem alszom nálad. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2020
Ha valaki olyan könyvet szeretne olvasni, ajándékozni, amelyik elkíséri az embert, annak jószívvel ajánlom Böjte Csaba füveskönyvét. És az ajánlás mellett azt is meg kell jegyeznem, hogy nem szeretem a füveskönyveket, sem azokat az írásokat, melyek azzal áltatják az olvasót, hogy pontos iránytűként szolgálnak, netán tuti receptet kínálnak a boldogsághoz, sikerhez, fogyáshoz és más sokak által vágyott dologhoz.
Titokzatos költészet Farkas Wellmann Éva költészete, titokzatos a Magaddá rendeződni című, negyedik kötete is. Sejtelmesek, tapintatosak az egyedi hangon kimondott szavak, szókapcsolatok, s rejtőzködő a bennük megszólaló én, akit egy mindannyiunk számára lényeges célkitűzés megvalósításában érhetünk tetten: megtalálni magunkat, otthonosan mozogni a létben, rendet rakni benne. Azt hiszem, kevés ennél nagyobb feladata lehet az embernek...
Az elbeszélésmód is klasszikus, lineáris, sűrűn teleírva párbeszédekkel. Ez utóbbi az írások erősségei közül való: Kertész Dávid tulajdonképpen minidrámákat ír, színpadi jelenetként, vagy akár – a novellák leíró részeiből vett magyarázatokkal dramatizálva – rádiójátékként is jól működnének. Az ember és az emberiség furcsaságait kíváncsian kutató és az azt kellő iróniával, a fonákságok felismeréséből fakadó derűvel feljegyző, a fantáziát bátran használó szerző első kötete a továbbiakra nézve több mint biztató.
Furcsa palackposta sodródott elém olyan hírekkel, amelyekről rég tudom, hogy meg fognak érkezni egyszer és régóta kíváncsi is vagyok rájuk. Hodos László egy igazi dínó, de nem a kihalt fajtából, hanem az újrafeltámadó, az újra megmutatkozni képes költői élni akarás páncélosa, aki annak idején a második Forrás-nemzedék derékhadát erősítette, aztán valamikor a hetvenes évek közepén, tán a születésem előtt egy évvel éppen, elhallgatott.
Ha a szerelemért könyv járna, sokkal okosabbak lennénk. Illetve ki tudja… Annyi bizonyos, hogy jelenlegi lexikális agyállományomért felelősek a szüleim, én, na meg egy kisvárosi szerelmes könyvárus. Az iskola nem annyira, azt kellő óvatossággal elkerültem.
A Tűzmadár szívmelengető olvasmány gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Szellemi és érzelmi műveltségünk olyan mélységeibe vezet vissza, ahol ma már csak ritkán járunk. Ezzel a könyvvel „[m]essze a horizont felett, valahol a galaxisok gyűrűjében, ott, ahol madár se jár, ahol sem idő, sem tér nem létezik, azon a helyen, amit emberi ésszel felfogni nem lehet, egy megnevezhetetlen erő egy kicsit helyére billentette a földet.”
Biológus kutatóként diplomázott, alkotó emberként is magától értetődően sajátja a természettudományi szemlélet. Az meg már-már legendaszerű, hogy rózsát neveztek el róla – ez a Géczi-rózsa (Rosa x geczii Kerényi-Nagy). (Nem tudom, van-e bármely másik nemzetnek olyan kortárs költője, akiről rózsát neveztek el.) Géczi János a rózsa kultúrhistóriájának nemzetközi rangú szaktekintélye. A rózsa labirintusa – Egy örök jelkép nyomában című, legutóbbi könyvében összegzi a számos vaskos kötetre rúgó, ez irányú kutatásait.