„A manufaktúra bezárása pont annyira ért sokként, mint az, amikor megtudtam anno, hogy ez a műhely itt van Magyarországon. Érthető módon erős kötődésem alakult ki az Una Cordával és magával a helyszínnel is. Azonnal éreztem, hogy még egy utolsó emléket szeretnék begyűjteni. Úgy gondoltam, egy csendes éjszakai session hang- és képfelvétel tökéletes búcsú lesz a helytől és kellemes emlékként őrzi majd azt a teret” – mesélte Iamyank.
Az Una nottét átitatja a csend és az Una Corda zongora iránt érzett gyermeki lelkesedés. Az innovatív hangszerért a fanatikus vintage hangszer gyűjtő Nils Frahm is rajong, mi több, a prototípus az ő megrendelésére és közreműködésével készült. Yank albuma a világhírű zongorakészítő mester, David Klavins különleges atmoszférájú műhelyében töltött egyetlen éjszaka kreatív folyamatának naplója. Az óvatos, ismerkedős részből az idő előrehaladtával elérkezünk a hajnali háromórás absztrakt állapothoz, a kezdő- és a végpont tehát nagyon széles skálán mozog. Yank koncepciója az volt, hogy a lehető legkevesebbet és legegyszerűbben játsszon.
Az Una notte harmincperces hanganyagához Bátori Gábor (Sinco) készített videót. A négy fejezetből álló kisfilm a teljes nyugalomból fordul végül szürreális képsorokba, például berepülünk a zongorahúrok közé is, így közvetlen közelről szemügyre vehetjük, hogyan néz ki belülről az Una Corda játék közben.
Az Una Corda hangzásának rendkívüli egyediségét az adja, hogy billentyűnként csak egy húr szólal meg, a játékos pedig könnyedén tudja változtatni a hang karakterét egyetlen kapcsoló segítségével. Ez a különleges hangszer a Duna Corda-napok idején már többször bejárta a Dunakanyart. Bár a Klavins-manufaktúra időközben kivonult Magyarországról, tulajdonosa Vácott hagyott egy hangszert, így a jövőben is találkozhatunk itt az „egy húr egy hang” zongorával.
(Iamyank: Una notte)
Megjelent a Magyar Kultúra Duna-számában (2021/1)
Károly Dorina Nős tények című kötetében arról szól, hogyan lehet jelen lenni s e jelenlétben a másikkal kapcsolatot teremteni egy olyan világban, ahol a gesztusok annyira telítődtek, hogy már csak a testiség ragadható meg belőlük, s ahol a „most” dekódolásához egy végtelenül összetett és ugyanakkor töredezett térben kell tájékozódni.
Kemény, sötét és hideg világ a vikingek kora. Erősnek, elszántnak és persze okosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember életben maradhasson ilyen zord körülmények között. Hát még, ha egy ismeretlen és kegyetlen tüzet okádó fenevad is megjelenik rögtön az első fejezetben, ami nem kímél senkit és semmit. Így a történet sárkánytámadást túlélő hősei számára nem marad más, mint az addigi életüket tönkretevő tűzokádó nyomába eredni, és leszámolni vele.
Amint világossá válik, hogy az emberiségnek befellegzett, ha a Föld elpusztítását már nem lehet meg nem történtté tenni, legalább egy számvetés erejéig szembe kell néznünk önmagunkkal: hol mit rontottunk el? Miért pusztít többet, mint amennyit épít az ember? Miért törvényszerű, hogy a fejlődés ütemével megegyező sebességgel közeledik a megsemmisülés? Menthető-e még a helyzet? Ezen kérdések megválaszolására tesz nagyon szép kísérletet legújabb regényében Horváth László Imre.
Petőfi élettörténetének hasonlóan provokatív, olykor szélsőséges megítéléséből éppúgy nem volt hiány az elmúlt 170 esztendőben, mint közhelyekig ismételt értékeléséből (az utóbbiból volt több), ami azt jelenti, hogy szuperlatívuszokban beszélünk róla ma is: ő a legismertebb magyar költő, a legtehetségesebb géniusz, a legnagyobb forradalmár, akinek hatásköre már életében túllépte az irodalom színterét. Így idén és 2023-ban, a költő születésének 200. évfordulójának ünneplésekor nemcsak az irodalmi szerepvállalására helyeződik kiemelt figyelem, hanem a kulturális emlékezet szempontjából is
A bináris sémák által meghatározott világunkban már képtelenség bármit is végleteit figyelmen kívül hagyva megítélni vagy magyarázni, így maga az irodalom és annak kisebb-nagyobb részei is mind ellentétpárok köré szerveződnek. Erre a szilárd talajra épül az irodalmi gondolkodás egyik legjelentősebb szeleteként megmutatkozó dekonstrukciós olvasáselmélet, vagy a magának egyre nagyobb hírnevet szerző fantasyirodalom, amely a képzelet és a valóság végeláthatatlan ütköztetésében képződik meg.
Új kiadásban került a könyvesboltokba Böszörményi Zoltán Regál című regénye, amit az első megjelenés óta több nyelvre is lefordítottak. (Egyebek közt angol, francia, német, román, lengyel és orosz nyelven is eljutott az olvasókhoz.) Mivel a mű tartalma reflektál a megbolydult világ körülöttünk zajló jelenségeire, mindenképpen érdemes ismételten is szót ejteni a kötetről.
A Katharok látásmódja alapvetően sötét, de csak azért, hogy még jobban vágyjunk a képek sötét függönye mögötti fényre. Alaptapasztalata a pesszimizmus lehetne, ha nem gondolnám azt, hogy ez a pesszimizmus csak egy nagyobb optimizmus leple. A mások által közvetített világközöny is láthatóan napi élménye a költőnek, amit az emberek saját létezésük iránti közönyének lehetne nevezni, és amiből Halmosi, mintha fel akarná rázni őket, és mivel mással, mint a megrázó verseivel...
Andrew Leatherbarrow brit fotós, grafikus és megszállott Csernobil-kutató, gyermekkora óta foglalkoztatja a katasztrófa. Miután minden hozzá kapcsolódó, angol nyelven fellelhető könyvet elolvasott, úgy érezte, bár idővel egyre jobban megértette a nukleáris rendszerek működését, azok szaknyelvét, laikusok számára ezek befogadhatatlan és átláthatatlan szövegek.
Péter Beáta több esetben is reflektál arra a változásra, mely a megromláshoz, az emberi lélek elszegényedéséhez vezet – a rohanó, türelmetlen „világhoz most valami egyéb talál” (A szőnyegkészítő), a fejlődéshez szükséges elektronikai eszközök egyúttal megvonják tőlünk azt a varázslatot, amire csakis az emberi lény képes: érezni és csodálni az önkeresés minden pillanatát.
Kapcsolatunk a múlt rejtélyeivel legtöbbször az irodalom bugyrain keresztül válik reflektálttá, jelentőssé, és ebben a pozíciójában elfelejthetetlenné is. A jelent, az aktuális jelenségeket a múltbéli (lejegyzett) történetek révén igyekszünk megérteni; szükségünk van kapaszkodókra, s így mindent: a szenvedést és a (pillanatnyi) boldogságot is viszonyrendszerekben vizsgáljuk.