A NIN-díjas Vladan Matijević A szólás szabadsága című új regényét olvasva többször kell emlékeztetnünk magunkat, hogy nem egy dokumentumregény, hanem a szerző képzeletének terméke van a kezünkben. Az író annyira meggyőzően varázsolja bele a műbe a szerb közélet és az újságírás világát, hogy csak nehezen szabadulhatunk attól a benyomástól, amit az újságíró, Saša Čomski meggyilkolása kelt, mintha csak a napi sajtóból értesültünk volna róla. Ha a regényben szereplő újságírók neve nem lenne nyilvánvalóan mesterségesen létrehozott, már kapnánk is magunkat, hogy aláírjuk a tiltakozási íveket az országban uralkodó, újságírókat sújtó helyzet kapcsán, valamint a sajtómunkások érdekében. A regény első húsz oldala, amely sajtóból kivett újságcikkekként tudósít az újságíró, Saša Čomski meggyilkolásáról, ékes példája a sajtóhírekkel való meseszövésnek, miközben minden bizonnyal többször le kell majd tenniük a könyvet, hogy lenyugtassák az idegeiket és a gyomrukat. Néhány cikk után már az áldozat lesz a hibás, idegen zsoldosként, elvetemült bértollnokként jellemzik, így nehéz elkerülni azt a benyomást, hogy csak azt kapta, amit megérdemelt. Ha ezeket a cikkeket adagonként kapnánk, több nap eltéréssel, meglehet, hogy akár még a másik tábor véleményét is osztanánk, úgy vélve, hogy a megöltet joggal tették el láb alól, jobbat úgysem érdemelt volna, mert ilyen a szuggesztív meggyőzés hatalma. Az első fejezet után felmerül egy keserű kérdés, vajon mennyi ártatlan ember járta már meg ezt az utat, amit Saša, és hogyan vált áldozatból hóhérrá.
A szólás szabadsága című regény története két egykori jó barát viszonyát mutatja be karriertörténetükön keresztül egy olyan országban, amely a lassú feldarabolódás és széthullás felé tart. Folyamatában követhetjük a társadalmi átalakulásokat, amelyek közepette ez a két barát sehogyan sem leli a helyét. A Barátság című fejezet egy szusszanásnyi szünet ebben a kafkai atmoszférájú regényben, szinte regény a regényben – a fejezet önmagában is filmforgatókönyv-szerű. Még az egyetemen köttetett az a barátság, amely a két későbbi újságírót összefűzte. Ránézésre két eltérő élettörténet. A falusi fiatalembert és a belgrádi aszfalt gyermekét a közös törekvés kapcsolja össze, illetve újságírói ambíciójuk. Szövetségre lépnek, ezért dolgoznak, közös lelki fájdalmaik is megmutatkoznak: családjuk kitagadta, az anyjuk elhagyta őket. Megfigyelhetjük, hogy ugyanaz a heg hogyan hat a két eltérő jellemű emberre, miként befolyásolja a partnerválasztásukat. A függőség csírája már a barátság kezdetén jelen van az egyikőjüknél, nyugalmi és fejlődési szakaszokkal, de végül meghozza romlott gyümölcseit ez a viszony. A fertőnek ezen csírája jó táptalajra talál a barát feletti felsőbbrendűség-érzetben, habár kettejük közül épp a másik tűnik sikeresebbnek, és ő az, aki erkölcsileg helyesebb úton jár. Annak ellenére, hogy barátja meggyilkolásában közvetlenül nem volt szerepe, mégis felelősségtudat gyötri azok miatt a kijelentései miatt, amelyeket a nálánál jobb ellen követett el, aki sohasem hajolt meg semmilyen nyomás alatt, és a legdrágább árat fizette a hivatásáért és a tisztességért. Úgy hiszi, hogy Sašát az ő szavai ölték meg, azok a szavak, amelyekkel a valóság módosításával önmaga jobbá tételét, nemesülését kívánta elérni, miközben a másikat gyalázta és alázta. Ha a meggondolatlanul elszórt szavak egy hiúságában megsértett nő fülébe jutnak, akit visszautasítanak, akkor az képes minden határt átlépve a sajtó oldalain valósággá változtatni azt. Annak teste, aki a szavak forrása, nem vett részt az élet kioltásában, de a keze véres maradt. Ennélfogva ez a kis, hajlott férfi az örök kihallgatások varázslatos körébe esett, annak a rendőri erőnek a karmába, amelynek nincs megoldatlan esete, és ugyanazokat a kérdéseket ismétli: Hogy hívják, hol és mikor született, foglalkozása, hol lakik, hová kéri a temetését? A több évtizedes hírnévrombolás igazolhat-e egy gyilkosságot? A hazugság okozta seb lehet-e mélyebb és maróbb a halálos megoldásnál? Ha feltárjuk barátunk legfájóbb és legmélyebb titkát az egész világnak, akkor van-e remény a megbocsátásra? Hogyan lehetnénk arra jogosultak, ha már a másik nincs többé?
A gyarló barát mellett Čomski elveszejtésében szerepet játszott a sportszerkesztőség újságírója, az ejtett munkatársnő és a rejtélyes lapszerkesztő és igazgató, akinek mindannyian dolgoznak. Kié az áldozatszerep ebben a végjátékban? Miért nem tudta kihasználni a megszerzett információkat az építésügyi miniszter botránya kapcsán, amikor a kollégák bölcsen lerakták a tollat, és az igazságtól elfordították a fejüket? Jobb-e öncenzúrát gyakorolni, és így biztosítani önvédelmünket? Ki tehet szemrehányást azért, ha valaki a bőrét félti, amikor a bíróság is elismeri az önvédelem jogosságának lehetőségét? Čomski a saját ambíciójának és az új társadalmi rend meg nem értésének áldozata? Ez őt erkölcsi nagysággá vagy az új rendszerben és politikai helyzetben úszni nem tudó kisemberré teszi? Az ezekre a kérdésekre adott válaszaink a legbelsőbb személyes véleményünk, ami lényegében meghatározza a saját lépéseink megnevezését. Nincs jobb válasz, mint amit Szókratész kérdése felvet, amikor ellenőrizetlen hírt kell továbbadnunk: Biztos vagy-e abban, hogy amit mondani akarsz, az igaz? Ez pedig elvezet a regény lényegéhez. Mi az igazság, és érdemes-e érte a fejünket pányvába tenni? Vajon alul vagy felül van értékelve a szólás szabadsága?
Vladan Matijević: A szólás szabadsága. Laguna Kiadó, Belgrád, 2020
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. október 17-i számában.)
Szabó Fanni debütkötete a káoszból próbál rendet teremteni. Versei olyan univerzum létezésére irányítják figyelmünket, amelyet hajlamosak lennénk tudattalanunk óceánjába süllyeszteni. E világ lakói intenzíven érző lények, akik közt áthidalhatatlan távolság lüktet.
Mindenki másképp reagált a COVID-19 rohamos terjedésére, és más-más tevékenységgel tette önmaga számára elviselhetővé a 2020. március 10-től június 15-ig terjedő időszakot. H. Nagy Péter aktív kutatásba kezdett a vírushelyzet kulturális hatásairól és célul tűzte ki, többek között, az irodalmi és filmes járványtematika feldolgozását. Az irodalomtörténész, szerkesztő, popkultúra-kutató munkájának eredménye a Karanténkultúra és járványvilág című kötet lett, mely 2020- ban jelent meg, a Prae Kiadó gondozásában.
Van, amikor a testet kell táplálni, hogy könyvhöz jusson az emberfia. Akkor is, ha ez a test történetesen egy boszorkányéhoz hasonló, akitől rettegett a környék összes gyereke, állítólag a tulajdon (felnőtt) gyermekei is. Bözsike néninek hetente háromszor vittünk ételt, ő pedig ponyvát adott cserébe.
A mesehallgatás, a meseolvasás és a mesemondás népszerűsítéséért indította el új hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatát a budapesti Hagyományok Háza. Az első kötetbe huszonegy Kis-Küküllő menti, kibédi népmese került Ráduly János gyűjtéséből.
2020 végén a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában, Szonda Szabolcs fordításában látott napvilágot a román költő, Alexandru Mușina (1954, Nagyszeben – 2013, Brassó) Macska-e a cica? magyar nyelvű kötete.
Két részre hasított kötetet kap kézhez az olvasó, az első ciklus a dáktör niku & his skyzoid band címet viseli, a második A reggel királya. A fordító elmondása szerint két kötetből összesítette a magyar kiadást, ami ezért ugyancsak sokszínűnek mutatkozik.
Sándor Zoltán író, szerkesztő, publicista, a vajdasági magyar irodalmi élet egyik meghatározó egyénisége. Nyolcadik novelláskönyve után most esszékötettel jelentkezett, amelyben olvasmányélményeinek lenyomatát veheti kézbe az olvasó, a folyóiratokban megjelent recenziók, tanulmányok gyűjteményét.
Ősszel jelent meg a zentai Mécsvirág együttes Folyók fölött című lemeze. A formációnak immár a negyedik hanghordozójáról adhat hírt a krónikás, és ahogy az előző három alkalommal tehette, most is megírhatja: egyedi gondolatfonalat szőttek, ezúttal huszonhét számban, egy korongra az alkotók. [...] Ezúttal a vajdasági magyar kortárs költők művei jelentik a közös nevezőjét a Verebes Krnács Erika, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin alkotta, idén fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő kisegyüttes legújabb munkájának.
Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regénye fenekestül felforgatja majd az olvasónak eddigi, Brenner Józsefről, illetve Csáth Gézáról alkotott véleményét. A sikeres, oly sokoldalú, egyszerre zeneszerzői, zeneesztétai, írói, festői, kísérletező szakorvosi ambícióktól fűtött, nőfaló, mérhetetlen számú koituszáról naplót vezető, a kábítószerek „jóvoltából” egyszerre „több trillió” életet megélő „Wunderkind”, akinek csodásan alakuló karrierjét az olvasó agyába beszüremkedő elérhető művek, adatok, hírforrások szerint csak az immár megfékezhetetlen, kontrollálhatatlan
Böszörményi Zoltán legújabb regénye, a Darabokra tépve a külföldi és hazai kortárs irodalom, a történelem, a filozófia, a pszichológia ötvözete fiatalos, valóságosnak tűnő történetekbe ágyazva, olyanokba, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Megcsalás, féltékenység, egzisztenciális bizonytalanság és a művészlét kérdései váltogatják egymást a több szálon futó történetben, melynek a keretes szerkezet különösen kedves formát kölcsönöz.