Egykeként gyakran álmodoztam egy testvérről kiskoromban. Mindig elképzeltem, ahogyan együtt játszunk a homokozóban, később együtt sírunk a szerelmi bánat miatt, végül pedig együtt öregszünk meg és egy padon ülve – galambokat etetve régi történeteket mesélünk az unokáknak, egymásnak. 16 évvel ezelőtt, amikor besétáltam az általános iskola kapuin, megpillantottam egy lányt. Úgy éreztem, mintha a tükörbe néznék. Hasonló hosszú, szőke haj, kék szem. Picik voltunk és bolondok, bár ez utóbbi nem változott. Úgy éreztem, mintha nővéremet pillantottam volna meg, akit valamiért csak most ismerhettem meg. Azt hiszem, nem véletlenül van az a mondás, hogy „a barátok az általunk választott család”. Bár a nevünk nem egyezik, mégis sokan úgy gondolják, hogy testvérek vagyunk – talán a hasonlóság miatt vagy a közös érdeklődési körnek hála. Jagicza Patrícia Linda, a fiatal művészeti ösztöndíjas festménye előtt állva eszembe jutott fogadott nővérem. Festménye, amely 2018-ban Kaliczka Patríciával készült közös önarckép tematikájú páros kiállításra készült, hasonló indíttatásból született.
– Régóta érlelődött bennünk a közös kiállítás lehetősége, részben nevünk hasonlóságának tisztázásaképp, de leginkább közös bennünk a hit és az elszántság a figurális festészet iránt. Biztos voltam abban, hogy páros önarcképet kell festenem Patríciával, fokozva a szituáció adta lehetőséget – ismertette Jagicza Patrícia a közös önarckép történetét. Kaliczka Patrícia és Jagicza Patrícia olyannyira hasonlítanak egymásra, hogy első pillantásra is azt mondanám, a vér szerinti rokoni kapcsolat vitathatatlan köztük. Nevük összecsengése mellett a rendkívüli hasonlóságot is kihasználva születhetett meg a Doppelgänger és Melankólia című festmény.
A közös önarckép mellett a kamarakiállításon Kalicka Patrícia korallok mögül átderengő portréja is látható Jagicza Patrícia egyedi látásmódjában. A festményt 3D-tollal készített, szabad kézzel rajzolt korallalakzatok díszítik, amelyek a fiatal művész arcformáját követik és megidézik a természet, valamint az ember között lévő kapcsolatot.
A kiállítás egyedisége abban rejlik, hogy az ösztöndíjban részesült alkotók különböző művészeti ágakban alkotnak – ezáltal teljesen eltérő műveket láthatnak itt az érdeklődők. Kuti Botond festészetének tárgya a hétköznapi látványelemekből, filmekből, dokumentumképekből és a mindennapi érzelmi viharokból leülepített, történelmi, természeti relikviákként megjelenített, tárgyi, sőt emberi roncsok, torzók képi hordaléka – olvasható Vécsi Nagy Zoltán megállapítása a Transzmisszió című kiállítás katalógusában (2019). Festményei szinte életre kelnek azáltal, hogy kiemelkednek a vászon síkjából, a rengeteg festéknek köszönhetően dombornyomottá, 3D típusúvá válnak.
A tárlaton az MMA képzőművészeti tagozata művészeti ösztöndíjában részesült Zsemlye Ildikó képzőművész bronzból készült makettjei, valamint Ütő Gusztáv alkotásai is megtekinthetők. Mindemellett pedig Bereznai Péter és Molnár Péter, az MMA 2018. évi képzőművészeti tagozat díjazottjainak páratlan alkotásai is helyet kaptak a kamarakiállításon.
A tárlat teljes egészében december 6-ig látogatható.
Csornyij Dávid 1991-ben született a kárpátaljai Beregszászon. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem szakán diplomázott, jelenleg a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájának hallgatója. 2015 óta publikál, művei megjelentek A tökéletes zártság egyetlen pillanata és a Különjárat című antológiákban. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. A jelzőlámpák diktatúrája című, első verseskötetét fogom most a kezemben.
Szabó Fanni debütkötete a káoszból próbál rendet teremteni. Versei olyan univerzum létezésére irányítják figyelmünket, amelyet hajlamosak lennénk tudattalanunk óceánjába süllyeszteni. E világ lakói intenzíven érző lények, akik közt áthidalhatatlan távolság lüktet.
Mindenki másképp reagált a COVID-19 rohamos terjedésére, és más-más tevékenységgel tette önmaga számára elviselhetővé a 2020. március 10-től június 15-ig terjedő időszakot. H. Nagy Péter aktív kutatásba kezdett a vírushelyzet kulturális hatásairól és célul tűzte ki, többek között, az irodalmi és filmes járványtematika feldolgozását. Az irodalomtörténész, szerkesztő, popkultúra-kutató munkájának eredménye a Karanténkultúra és járványvilág című kötet lett, mely 2020- ban jelent meg, a Prae Kiadó gondozásában.
Van, amikor a testet kell táplálni, hogy könyvhöz jusson az emberfia. Akkor is, ha ez a test történetesen egy boszorkányéhoz hasonló, akitől rettegett a környék összes gyereke, állítólag a tulajdon (felnőtt) gyermekei is. Bözsike néninek hetente háromszor vittünk ételt, ő pedig ponyvát adott cserébe.
A mesehallgatás, a meseolvasás és a mesemondás népszerűsítéséért indította el új hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatát a budapesti Hagyományok Háza. Az első kötetbe huszonegy Kis-Küküllő menti, kibédi népmese került Ráduly János gyűjtéséből.
2020 végén a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában, Szonda Szabolcs fordításában látott napvilágot a román költő, Alexandru Mușina (1954, Nagyszeben – 2013, Brassó) Macska-e a cica? magyar nyelvű kötete.
Két részre hasított kötetet kap kézhez az olvasó, az első ciklus a dáktör niku & his skyzoid band címet viseli, a második A reggel királya. A fordító elmondása szerint két kötetből összesítette a magyar kiadást, ami ezért ugyancsak sokszínűnek mutatkozik.
Sándor Zoltán író, szerkesztő, publicista, a vajdasági magyar irodalmi élet egyik meghatározó egyénisége. Nyolcadik novelláskönyve után most esszékötettel jelentkezett, amelyben olvasmányélményeinek lenyomatát veheti kézbe az olvasó, a folyóiratokban megjelent recenziók, tanulmányok gyűjteményét.
Ősszel jelent meg a zentai Mécsvirág együttes Folyók fölött című lemeze. A formációnak immár a negyedik hanghordozójáról adhat hírt a krónikás, és ahogy az előző három alkalommal tehette, most is megírhatja: egyedi gondolatfonalat szőttek, ezúttal huszonhét számban, egy korongra az alkotók. [...] Ezúttal a vajdasági magyar kortárs költők művei jelentik a közös nevezőjét a Verebes Krnács Erika, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin alkotta, idén fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő kisegyüttes legújabb munkájának.
Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regénye fenekestül felforgatja majd az olvasónak eddigi, Brenner Józsefről, illetve Csáth Gézáról alkotott véleményét. A sikeres, oly sokoldalú, egyszerre zeneszerzői, zeneesztétai, írói, festői, kísérletező szakorvosi ambícióktól fűtött, nőfaló, mérhetetlen számú koituszáról naplót vezető, a kábítószerek „jóvoltából” egyszerre „több trillió” életet megélő „Wunderkind”, akinek csodásan alakuló karrierjét az olvasó agyába beszüremkedő elérhető művek, adatok, hírforrások szerint csak az immár megfékezhetetlen, kontrollálhatatlan