Szalai Klaudia: Újabb műhellyel gazdagodott a Mesemúzeum

2020. szeptember 09., 18:50
Hangrögzítő szoba – Fotó: Szalai Klaudia

„Mátraalján, falu szélén / lakik az én öreg néném, / melegszívű, dolgos, derék, / tőle tudom ezt a mesét” – Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című verses meséjét kiskoromban kívülről dalolásztam édesanyámmal oviba menet, vagy onnan hazafele. Öreg nénét mindig is úgy képzeltem el, hogy haja ősz és kissé göndör, szemüvege az a tipikusan „öreg néni szemüveg”, kissé telt, olyan nagymama alkatú, és mindig finom kekszillat árad a kunyhójából. Ha most lehetnék újra aprótalpú, biztosan könnyebben tudnám megmutatni édesanyámnak, hogy hogyan is néz ki a fantáziavilágomban az öreg néne, hiszen a Petőfi Irodalmi Múzeum társintézménye, a Mesemúzeum jóvoltából animációs panelen keresztül is megjeleníthetik a fiktív történetüket kicsik és nagyok.

A Mesemúzeuma 2012 óta fogadja a családokat és az óvodás, kisiskolás gyerekeket. Legfőbb céljuk, hogy már egészen fiatal kortól előkészítse és érzelmileg megalapozza az irodalom befogadását, valamint fejlessze a nyelvi tudatosságot, a beszéd- és szövegértést, mindemellett pedig teret ad a képzelőerő szárnyalásának.

A hatalmas érdeklődésnek hála újabb műhellyel gazdagodott a Mesemúzeum, amely további, a gyerekek fejlődésében óriási segítséget nyújtó eszközökkel bővült. A Döbrentei utca 9. szám alatt található Virág-Benedek házban a kamaszok megismerkedhetnek a történetalkotás különböző folyamataival.

A Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely megnyitó ünnepségén Dömötör Csaba parlamenti államtitkár Csukás István írót idézve kezdte köszöntő beszédjét: a mese örök, mindegy, hogy mi a technikai körítés. Hozzátette, hogy a mese nem csak örök, hanem a mindennapok sarokpontja. "Négy gyermeket nevelünk, sokfelé ágazik a napi rutin, de egy ponton egy irányba mutat: nem múlhat el este mese nélkül" – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy a gyermek a mesén keresztül tanulja meg felismerni az események közötti összefüggéseket, értelmezni a történeteket, valamint elválasztani a jót és a rosszat, ezáltal kialakulnak bennük az élethez szükséges érzelmek. 

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy a gyerekek fejlődésének fontos állomásaként gondolt a történetalkotó műhelyre már akkor is, mikor még csak Helmich Katalin, a Mesemúzeum igazgatójának terveiben létezett.

A megnyitót Berg Judit író, a Mesemúzeum kulcsőrének beszéde zárta, amelyben kitért a múzeum fontosságára, valamint arra, hogy milyen nagyszerű dolog jött létre azáltal, hogy a modern technikát ilyen mértékben lehet ötvözni a történetalkotás felszabadító alkotótevékenységével.

A történetalkotói folyamat első állomása az úgynevezett kukucsfal, ahol a gyerekek különböző segítséget kapnak az általuk elképzelt cselekmény helyszínének kiválasztásában. A falon lévő lyukakon betekintve láthatóak különféle képkockák, amelyek a kreatív alkotási folyamatban nyújtanak segítséget.

A második állomás az animációs panel, ahol az általuk elképzelt szereplőket és mesebeli háttereket is megalkothatják. A fantáziavilágukban létező karaktereknek kiválaszthatják az arcformáját, szemét, ruháját, felöltöztethetik kalappal vagy éppen szemüveggel, és a szemöldökformák segítségével különböző érzelmekkel is felruházhatják őket.

A műhely egyik talán legérdekesebb szegmense a hangstúdió, ahol az eső hangjától egészen a természet lágy zeneszólamáig mindenféle mesebeli hanggal továbbfejleszthetik történeteiket, ezzel életre keltve mindazt a fantáziadús elképzelést, amellyel a gyermeki elme rendelkezik.