Szekáry Zsuzsanna: Megrázó istenélmény

2021. január 04., 10:14

Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai költő negyedik verseskötete, az Átszállás előtt jelentése átmenetet, megállót, időleges állomást sugall az olvasónak. A könyv az előző három kötetének (Karcok, Fény-hiány, Szürke) legmarkánsabb verseit és új költeményeket tartalmaz, amelyet nagy izgalommal vettem a kezembe, ugyanis a szerző az egyik kedvenc kortárs költőm.

Az erős szimbólumokat, néha sokkoló szókapcsolatokat magába tömörítő verseskönyv mottójául az alkotó Hervay Gizella sorait választotta, ami nem véletlen, a két költészet motívumrendszere „rokonságban” áll egymással. Hervay mellett ugyanakkor felfedezhető egy erős Nemes Nagy Ágnes-hatás is.

Lőrincz P. Gabriella lírája letisztult, közérthető, izzadtságszagú erőlködéstől mentes költészet. Olyan nehéz témákat ölel fel, mint a betegség, az elmúlás, a hátrahagyottak magánya, a tárgyakhoz fűződő, meglepően bonyolult kapcsolatok, a nők komplex lelkivilága és társadalmi helyzete, az anyaság és az Istenhez fűződő viszony. Bizony, végre valaki mer írni Istenről! A halálról szóló és az istenes- filozofikus versei a legmegrázóbbak. Kissé borús hangulatot kölcsönöznek a kötetnek, saját problémáinkat ismerjük fel a versekben, olvasásuk közelebb visz bennünket belső poklunkhoz, az élet árnyékosabb oldalaihoz.

 

Lőrincz P. Gabriella: Átszállás előtt. Előretolt Helyőrség Íróakadémia – Budapest, 2017

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2018. decemberi számában)