A kamera lassan hátrál, és befogja az egész teret.
Snitt.
Képek, képek, képek, mintha egy fotóalbumot látnánk.
A zene melankolikus, de nem túl szomorú. Jómódú család a középpontban, az apa fuxos kereskedő, az anya gyönyörű nő, a gyerekek boldog kisangyalok. Milánó, Barcelona, Bécs, Budapest, nagy család, szép feleség, sok gyerek. Minden képen ott egy üveg – vagy pezsgős, vagy boros, vagy vodkás, vagy bármilyen. Jómód, jó cuccok. Boldog család, jó képek. Az alkohol nem látványosan, inkább alattomosan veszi át az uralmat. Egyre fátyolosabb tekintet, egyre kényszeredettebb vigyor. Kisírt arcú anya. Értetlen gyerekek.
Snitt.
– Be kell ültetni az Esperalt, az segít.
– Az mi?
– Az egy olyan cucc, amire ha ráiszol, rosszul leszel. Nagyon rosszul. Ezért inkább nem iszol.
A legalattomosabb függőség. Mindenki iszik mindenhol. Társasági esemény. Gyere, igyunk egy sört. Egy felest. Na, egy vodkát. Whiskey-t. Koktélt. Menő. Férfias. Bulis. Stresszoldó. Részegnek lenni jó.
– Szóval azért nem iszom majd, mert ha piálok, szarul leszek?
– Ja, fizikailag nagyon szarul. Bele is lehet halni, de annyit normális ember nem iszik, mert már az elején szar, az első korty után. Teljes biztonság az alkohol ellen.
– Na igen.
Na igen.
Inzert. Négy év elröppent, a gyerekek már nem is gyerekek annyira, a biznisz virágzott, az élet ment a maga medrében. Inzert.
Az alkohol remek dolog. Stresszoldó, gördülékennyé teszi a társalgást, fellazítja a gátlásokat, megmámorosítja az agyat, könnyűvé teszi a lelket. Megédesíti az ünnepi pillanatokat. A kamera nyit, ünneplő társaságot látunk. Az apa is boldog, bombaüzletet ütött nyélbe. Nagyon kapacitálják, hogy igyon. Iszik, mert rá kell rakni a boldogságra. Nem érdekli az Esperal. Egyszer minden belefér.
Egymásra montírozott közeli: fénylő arcok, véreres szemek, vigyorgó szájak.
Szuperközeli: az apa szeme fennakad.
Kistotál: Mintha kézigránátot dobtak volna egy hangyabolyba, zűrzavar, a kép kifakul, elveszti a színeit. Hívják a mentőket.
Snitt.
– Azóta van bennem harag. Nem azért, hogy piált és meghalt, hanem hogy egyik pillanatról a másikra megszűnt. Eltűnt az életünkből. Hát lehet ilyet csinálni? – meséli a fiú, miközben a szakállas, tetovált férfinak magyaráz a régi utcájukban, ahol laktak. A kamera követi őket, lassú fahrt.
– Látod ezt a házat? – kérdezi, miközben egy hatalmas családi házra mutat – Itt laktunk fater haláláig.
– Szép.
Mennek tovább. Száz méter után megállnak.
A kamera rázoomol egy kapualjra. Leülnek a lépcsőre, cigit tekernek. A szakállas férfinak az egész tenyere tetovált. A fiú remeg. Dohányoznak. A színek fakók.
– Itt voltam hajléktalan. Ide jártam lőni, itt aludtam, száz méterre a saját házunktól. Édesanyámat kiforgatták mindenéből. Én meg elkezdtem az okosságot. Érted.
A szakállas férfi hallgatja, nem szól közbe.
– Látod azt a virágárust szemben? – kérdezi a remegő fiú.
– Látom.
– Ismer a néni kiskölyök korom óta. Egy időben virágokat loptam, ahonnan csak tudtam, és neki adtam el. Ebből volt a motyó.
– Most hogy érzed magad? – néz rá a szakállas.
– Felindultan. Menjünk innen.
Elindulnak az utcán. Lassan elhomályosodik a kép, a két alak látszik a legtovább, ahogy baktatnak egymás mellett, aztán eltűnnek egy utcasarkon.
Snitt.
Alkonyodik. Két ember gubbaszt a víz mellett. Valamit molyolnak, a lemenő nap vörösre festi a víztükröt. A kamera lassan közelít. Minden vörös. A fiú kezében egy faragott hajó van.
Gyors vágás, a hajóban egy összetekert, teleírt lapot látunk. Egy pillanatra felvillan egy sor… „Drága Édesapám…, haragszom rád.”
A fiú egy gyertyát állít a hajóba, és meggyújtja. A szakállas férfi nézi, mit ügyködik. Az ő ötlete volt, de azért rákérdez.
– És ha megtalálja valaki? És elolvassa?
– Nem érdekel. A lényeg, hogy leírtam. Az apám tudja, hogy neki szól.
A fiú elengedi a hajót. A nap lobban egy utolsót, és sötétbe borul a víz.
Csak az egyre távolodó gyertya fénye látszik.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.