Kubiszyn Viktor: Berta elment a projektográfba’ – a mozi szó születése

2020. június 22., 09:37

A magyar az egyetlen nyelv a világon az angol mellett, aminek saját szava van a filmre és a filmszinházra – a mozi. A Lumière fivérek 1895-ben bemutatott kinematográfja, majd a mozgóképkészítés és vetítés robbanásszerű fejlődése az egész világon elterjesztette a mozgó képeket a következő évtizedekben. Azonban minden nyelv az eredeti kinematográfia kifejezésből alakította ki a maga verzióját a vetítésre és magára a produkcióra, Magyarországon például egy időben kininek becézték a filmszínházakat, a sokkal nyakatekertebb villamosszínház, mozgófényképszínház, projektográf és mozgóképszínház szavakról nem is beszélve. Aztán jött Berta – illetve Heltai Jenő.

Dal a moziról - a kotta címlapja Zipser és König kiadásában, valószínűleg 1907-ből – Forrás: Filmarchívum Könyvtár, kottagyűjtemény

1907. június 1-jén mutatta be a Vígszínház Heltai Jenő Bernát című darabját, amiben elhangzott a Dal a moziról című kuplé (Kálmán Imre zenéjével), és benne a mozi szó is. Bár korábban a szöveg már megjelent nyomtatásban a Fidibusz című lapban (1907. április 12-én) de a szélesebb közönség a színpadról (A Bernát címszerepét Hegedűs Gyula játszotta, partnere Kornai Berta és Góthné Kertész Ella voltak), majd a különböző kávéházakban és egyéb lebujokban zongorán előadott dalból ismerhette meg Heltai Jenő leleményét. Bár egyes vélemények szerint a mozi szót már korábban is használták Pesten itt-ott a köznyelvben, de ennek semmilyen nyoma nincs – Heltai Jenő dala után viszont a szó hamar kiszorított minden más verziót, és a sztenderd kinematográfiai kifejezéssé vált a magyar nyelvben. Alább olvasható (és hallgatható meg) maga a dal, ami Berta kalandos projektográfba járási szokásait ecseteli, és aminek a mozi szó születését köszönhetjük.

Heltai Jenő–Kálmán Imre: Dal a moziról (Bilicsi Tivadar előadásában)

 

Heltai Jenő–Kálmán Imre: Dal a moziról

Berta egy szép nyári estén
A körúton mendegélt,
Arra jő egy fess legényke
S hencegőn melléje lép.
Szól a lányhoz: „Szép kisasszony,
Tartson vélem, ha lehet,
Jöjjön egy projektográfba
nézni mozgóképeket!”

S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba,
Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.

Együtt ültek a sötétben
Berta és az ifjú úr,
Míg a vásznon kergetőzött
Japán, angol, muszka, búr.
Körutazást, vonatrablást
S tudj’ az ég, mit láttak itt,
S nem csupán a képek, ők is
Mozgolódtak egy kicsit.

És elcsattant, és elcsattant mutyiba
Most egy csók a mozi-mozi-mozi-moziba.

Folytatása volt a csóknak,
Mert követte még nem egy,
Sőt, követte más egyéb is,
Végre az már egyre megy.
Míg köröttük ámult-bámult
Lelkesült a balga nép,
Berta halkan annyit mondott:
„Kérem ez már mégse szép!”

És megtörtént, és megtörtént a hiba…
Így szokás a mozi-mozi-mozi-moziba.

És azóta minden este
Berta és a szeladon 
Együtt ült a mozi mélyén
A sötétben egy padon.
Míg egyszer csak Berta bús lett,
És szemében könny rezeg,
Észrevette, hogy gyanúsan
Gömbö-gömbölyödni kezd!

Így van az, ha, így van az, ha egy liba
Sokat jár a mozi-mozi-moziba!