Mik ezek? Mi ez a káosz, ami folyamatosan van bennem, benned? Gondolatok, asszociációk, vágyak, kísérleti konstrukciók, múltbeli emlékképek és a lehetőségek számbavétele, mindez áramlik
áramlik áramlik áramlik és fojtogat, és ezt bámulom, ez vagy, ez vagyok. A folyóra kellene koncentrálni és a káosz eltűnne. De tényleg eltűnne vajon? Vagy csak rájönnénk, mennyire felesleges komolyan venni az elsuhanó teherhajók árnyékát, amelyek alatt csordogál a múlt, a jelen és a jövő, mint olajfolt, ami megmérgezi a folyót és sötétre festi az opálzöld csillogást.
Opál és opál, matt és mattfekete csillogás.
Egyszer volt egy ember. Elindult, hogy megtalálja azt a forrást, amely csillapítja a szomját. Kínzó szomjúság gyötörte, amióta csak öntudatra ébredt. Amióta csak emlékszik magára, mindig szomjas volt. Próbálta oltani a szomját mindennel, amihez hozzájutott, forrásvízzel és szeszekkel és kábító folyadékokkal és harmatcseppel és agyfolyadékkal és a sivatag porából főzött oázisnektárral és szemekből facsart íriszpálinkával, de akármennyit is ivott, akármiből, a szomjúság megmaradt, még ha az öntudata el is veszett olykor,
Egyszer volt egy ember, és elindult csillapítani a szomját.
A sivatagban nőtt fel, akármerre nézett, mindenhol délibábokat látott, délibábokat, amelyek valóságosnak tűntek, de amint hozzájuk ért, elillantak és odébb mentek és hívogatták, és ő ment, és rájött, hogy hiába éri el újra és újra, a délibáb eltűnik, és csak homok és forróság és kiszikkadt fehér emlékcsontok maradnak, és jön a következő, hívogatja, hívogatja, és addig ment, míg majdnem meghalt.
Miért nem halt meg? Mert a végén csak a sivatag maradt. Látta a valóság sivatagát, a percek sivatagát, a napok sivatagát, az emlékek sivatagát, a jövő sivatagát, a nők sivatagát, akiket ő szikkasztott ki, és elindult, hogy kitaláljon a sivatagból és megtalálja azt a forrást, amitől soha többé nem érzi magát szomjasnak. Amiből egy korty többet ér, mint az összes délibáb, amit valaha kergetett, megfogott, elpusztított.
Akkor kellett volna megszólítani… ő volt az egyetlen igazi szerelmem, aki értelmet adhatott
volna az életemnek… csak egy pillanatra láttam, és tudtam, hogy ő az, akire várok és aki
rám vár… már lassan nyolc éve ennek… de azóta nem jött el az angyal hozzám…
Bódy Gábor: De occulta philosophia nach Agrippa von Nettesheim (1983)
A trópusi hőség és a merőlegesen tűző napsugarak képzete egyszerre idézte tudatomba az összes élőlényeket, madarakat, vadállatokat, csúszómászókat, az összes házakat, növényeket és jelenségeket, amelyek bármely trópusi vidéken otthonosak, s képzeletem ezeket mind együvé gyűjtötte: Kínába vagy Hindusztánba. Hasonló érzésektől vezettetve nemsokára Egyiptomot is idesoroltam, összes istenségeivel együtt. Majmok, papagájok és kakaduk bámultak rám makogva, vigyorogva és kurrogva. Egy pagodába menekültem, és kupolákban vagy föld alatti
kamrákban tartottak foglyul évszázadokon át. Én voltam magam a halvány és az áldozatot végző pap, engem imádtak és engem vetettek ide áldozatul is. Bráhma haragja elől futottam Ázsia valamennyi erdején keresztül. Vishnu gyűlölt engem, és Siva lesben állt. Aztán hirtelen Izisz és Ozirisz elé kellett állnom. Olyan bűnnel vádoltak meg, amitől, mint mondták, elrémül még az ibisz meg a krokodil is. Ezer évig feküdtem eltemetve múmiák, szfinxek közt kőkoporsóban, szűk sírkamrában, örök piramisok legbelsejében, mélyen. Tűrnöm kellett a krokodil dögvészes csókját,
hevertem a Nílus ősiszapjának kimondhatatlanul süppedős, folyós, nádzöld mélyén, elmondani is undorító, nyálkás lényekkel körülvéve.
Állok a folyóparton és nézem a káoszt, amelynek a része vagyok. Egy olyan világban élünk, amelyik pokolra küldi önmagát. Nem tehetünk mást, mint begubózunk. Mentjük az irhánkat. Az áldozatok, amiket értem hoztak… szétfolynak, minta kiömlött víz. A sötét tenger túloldalán megvárlak.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.