Áll a tükör előtt és maszkokat próbálgat. Áll a terem előtt és maszkokat próbálgat. Mielőtt kimegy az utcára, maszkokat próbálgat. Minden helyzetre megpróbál felkészülni, a legmegfelelőbb maszkkal, ami eltakarja a valódi arcát, érzéseit, gondolatait, vágyait, sérüléseit és önmagát. Eltakarja? Ez nem elég. Amatőr maszk, ami csak takar. Kell, hogy sugározzon is, hatással legyen a környezetre. Segítsen elérni abban a helyzetben a célját, a legrosszabb esetben segítsen túlélni.
Győzelem, birtoklás, szeretettség, megerősítés, támogatottság, behódolás. Sokfajta maszkja van.
A hideg, megközelíthetetlen, rejtélyes arc, amin egy gyémánt könnycsepp gurul le a redők közt, illetve gurulna, ha nem lenne odafagyva, odameredve, szikrázóan és mozdíthatatlanul. A funkciója inkább a távolságtartás és védelmi burok kialakítása, ami lepattintja mások érzelmi programjainak behódolásra irányuló erejét. Hűvös, hideg, és messzi.
Van a forró, baráti, gyere rám maszk. Ami mintha azt mondaná, hogy bízhatsz bennem, én megértelek, én meghallgatlak, én segítek neked. Olyan a maszk, mintha nem is lenne. Mintha valódi arc lenne. De a cél csak az, hogy mások levegyék a maszkjaikat és ő belelásson a maszk mögé, a sérülésekbe, a nyers érzésekbe, a traumákba, a feldolgozatlan múltba, a védtelen jelenbe és alakítsa a jövőt a kitárulkozáson keresztül – és behódolásra késztesse azt, aki leveszi a maszkját. Unja már a sok sebet és a sok gyenge pontot, mostanában már ki se használja, inkább – mint egy kukkoló – nézegeti, vájkál benne, mintha különös, mocskos bogarat piszkálgatna. A fényt kereste régen a maszk mögött, de a sok sárral nem tudott mit kezdeni, az a maszkjáról csorgott le, alá, könny helyett és részvét helyett mások sara csúszott végig a megtévesztő maszk felszínén.
Sokfajta maszkja van és mindig visel valamit. A saját arcára rá sem néz már, mielőtt felvesz egyet. Az arca kezd eltűnni, homályos, alaktalan, gomolygó folt vibrál csak a tükörben, a maszkok viszont egyre valóságosabbak, egyre élőbbek a kezében és a falon és a lelke rejtekében, ahonnan előhúzza őket.
Egyedül? Sosincs egyedül. Ott vannak a maszkjai, azokat ápolgatja, gondozgatja, fejleszti és használja. A túléléshez kellett régen, de ma már minden a maszk.
Álarc? Arc. A gyémántkönnycsepp vajon nem az ő régi régi könnyeiből van-e maszkon? Persze volt olyan, amit készen kapott. Vett. Ellopott.
Mások maszkjaiból sokat tanult. Néhány igazi arcból is. Azok a legsikeresebb maszkok, amit abból gyúrt össze, amit mások valódi arcán látott, akik így vagy úgy, de kitárulkoztak neki. Már nem keresi magát. Maszkmester lett, és bárkinek megtaníthatná a maszképítés rejtélyeit. De minek?
Állok a tükör előtt és arcokat próbálgatok az arcom helyére. Egy megértő, bizalomgerjesztő vonás a szám mellé, mosolygó tekintet, ugyanakkor felhúzott szemöldök, ami távol tart a túlzott bizalmaskodástól. Kis sebhely, forradás a szemöldök fölé, amin látszik, hogy nem lehet cicózni ezzel a maszkkal. Legyen ez, ma csak séta lesz, maszkgyűjtés, érzésvámpírkodás és utazás más maszkok erdeiben.
Állok a tükör előtt és a gomolygást figyelem. Régen volt arcom, de már nem emlékszem rá. Nem tudom emlékezetembe idézni a vonásokat, nem tudom már, milyen volt, mire volt jó. Gyerekkoromban talán tiszta volt. Aztán jöttek a sebek, a karmolások, a pattanások, amik a lelkemből nőttek és genny folyt ki rajtuk, és csúnya sebhelyet hagytak az arcomon, a tekintetem fátyolos lett, a szám mellett ráncok és árkok, amiket a csalódás vájt.
Felveszek egy maszkot, és elindulok.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.