Kubiszyn Viktor: Szerelem, történelem, szélesvászon

2020. szeptember 03., 09:51

A 2017-ben bemutatott Kincsem minden idők addigi legdrágább magyar filmje volt – egyszerre látványos kalandfilm sok akcióval, és romantikus történelmi dráma kitalált és valóban létezett karakterekkel. Ebből lehetett volna hatalmas bukás is, béna Hollywood-majmolás, de a film egyáltalán nem okozott csalódást. A Kincsem igazi közönségfilm, minden korosztálynak szóló szórakoztató mozi lett.

Forrás: Forum Hungary

A Kincsem főszereplője Blaskovich Ernő (Nagy Ervin), aki mindenét elvesztette a szabadságharc után.  Kisgyermekként szemtanúja volt apja halálának, akit a szabadságharc bukása után lőtt agyon egy osztrák császári tiszt (apja régi barátja, később ellensége), aki utána megkapta a birtokot is, és szinte kisemmizte az ifjú Ernőt. Ernő felnőve céltalan, kicsapongó életet él, bordélyházakban múlatja az időt és felesleges párbajokba keveredik, amikor egy nap megjelenik élete nagy lehetősége egy senki által nem értékelt ló képében. Belőle lesz Kincsem, a csodaló, aki sikert sikerre halmoz az európai lóversenypályákon. Ezzel a sors tálcán kínálja neki az elégtételt, hogy nemes küzdelemben győzze le ősi ellenségét, Von Oettingen bárót. Egyre durvuló rivalizálásukat azonban bonyolítja, hogy Ernő menthetetlenül beleszeret Klara von Oettingenbe, apja gyilkosának lányába. A szerelem és bosszú dilemmája az egyik fő cselekményszál, a másik a látványos versenyek, Kincsem versenylóvá válása a remekül felrajzolt történelmi háttér előtt. Kincsemből nemzeti ügy lesz, a ló jelképpé válik, a függetlenség és az ellenállás szimbólumává az osztrák megszállással szemben. De ez a politikai szál normálisan simul a történetbe, így szerencsére nem válik történelmi tanmesévé a film. Mert a fő vonal alapvetőn a romantikus, Rómeó és Júlia-alaphelyzetű szerelem, az ellenséges háttérből jött szerelmesek sztorija: az osztrák főtiszt lánya és a meggyilkolt magyar szabadságharcos főnemes fia közti románc fonódik össze Kincsem, a száguldó csodaló sorsával.

Herendi Gábor rendező nevéhez olyan közönségfilmek fűződnek, mint a remek Valami Amerika vagy a kevésbé sikerült Magyar vándor, ami a Kincsemhez hasonlóan szintén történelmi eseményekre épül. Herendi a Kincsemmel egy minden ízében jól megkomponált, a célját beteljesítő filmet készített. A film látványos, pörgős, végig leköti a néző figyelmét. A fordulatok és a szereplők konfliktusai nem erőltetettek, és a megfelelő helyen elhelyezett képi és párbeszédes poénok is ülnek, és csak a legritkább esetben csúsznak be gyengébb megoldások. A két főszereplő, az Ernőt játszó Nagy Ervin és a kis testi hibával élő, különös karakterű osztrák örökösnőt alakító Petrik Andrea tökéletesen játssza szerepét, csakúgy, mint a mellékszereplők, akik remekül hozzák a történelmi korszak jellegzetes alakjait a simlis uzsorástól, az osztrákokhoz húzó magyar nemesen át a bordélyház madamjáig. A film látványa egyedi, a kosztümök történelmileg hitelesek, ám szinte ma is trendinek hatnak. A Kincsemet bátran ajánljuk mindenkinek, aki szereti a magyar történelmet, a romantikát, a kalandos akciókat, a vicces párbeszédeket és a lebilincselő történeteket.