Kubiszyn Viktor: Tíz kicsi irodalmár

2020. július 29., 12:03

A francia film legnagyobb korszaka vitán felül az új hullám mozgalma és az abból kinövő alkotók mára már jórészt befejezett életműve volt volt, azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a zsánerfilmek (főként krimik, thrillerek) szintjén is maradandó filmek kerültek ki a francia stúdiókból (elég csak a két európai szupersztár, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo nevével fémjelzett zsánerdarabokra gondolni). A Teljes titoktartás alkotói ehhez a hagyományhoz nyúltak vissza: profin használják a Hollywoodban tökélyre csiszolt krimi- és thrillereszközöket, ismert arcokat szerepeltetnek, de a végeredmény egy ízig-vérig európai alkotás lett.

Teljes titoktartás – Forrás: Mozinet

Már az alapszituáció is távol áll attól amit az amerikai thrillerektől megszoktunk: a tét nem a világ megmentése, netán egy politikailag érzékeny gyilkosság megfejtése, hanem egy irodalmi mű, egy bestseller megjelenése körüli rejtély. Adott egy nagyon sikeres (és a film által sugallt részletek szerint irodalmilag is különlegesen értékes) regényfolyam, a Daedalus, aminek első két kötete után végre elkészült a harmadik is. Az inkognitó mögé rejtőző írót egyedül a kiadó vezetője, Eric Angström (Lambert Wilson, a Mátrix-folytatások egyik emblematikus színésze alakítja) ismeri, és ő jelenti be a nagy hírt is, hol máshol, mint a frankfurti könyvvásáron.

A kéziratot is kizárólag a szerző és a kiadó vezetője ismeri, és itt indul a történet: Angström összetrombitál kilenc fordítót, akiket két hónapra egy luxusvillába zár azzal a céllal, hogy teljesen szivárogtatásmentesen végezzék el a munkát, a regényt kis részletekben adagolja nekik, de valahogy mégis kiszivárog az első pár fejezet, majd a többi is, és egy hacker elkezdi zsarolni a kiadót. Nyilvánvaló, hogy a bűnös az egyik fordító, és innen jönnek a csavarok, néhány haláleset, valamint a szellemi és fizikai harc a szereplők közt.


Teljes titoktartás – előzetes

A film felépítése a klasszikus thrillerek szabályait követi (a szereplők bemutatása, az alaphelyzet felépítése, az első csavarok), ám mindezt megbolondítja egy sajátos, újhullámos érzékenységgel, megkavart időrenddel, és számtalan kulturális utalással. A teljes titoktartás láthatóan európai közönségnek szánt alkotás – és nemcsak a szerepeltetett európai sztárok miatt, lásd Olha Kurilenko (Sztálin halála, A Quantum csendje) és Riccardo Scamarcio (Silvio és a többiek, John Wick: 2. felvonás). A film bőkezűen bánik az olyan kiszólásokkal, amit leginkább az európaiak érthetnek, a görög adófizetési moráltól James Joyce Ulyssesének Molly monológjáig. Ez utóbbi mellett még jópár elitkulturális–irodalmi utalás megjelenik a filmben, az pedig külön az irodalomszeretőknek szóló geg, hogy a főhőst a történet egy pontján Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című kötete menti meg a haláltól (szó szerint).

Bár a történet egy bestseller körüli kavarásról, zsarolásról és pénzről szól a felszínen, az alkotók belecsempésztek jónéhány elgondolkodtató kérdést az irodalom szerepéről, hatásáról és persze a művészi alkotás értékéről és mibenlétéről. A Teljes titoktartás nem hibátlan, de igazán tartalmas szórakozást nyújthat annak is, aki csak egy fordulatos thrillerre vágyik, és azoknak is, akik alapvetően irodalomrajongók, és szeretik, ha egy film a rajongásuk tárgyáról szól valamilyen formában.