Már az alapszituáció is távol áll attól amit az amerikai thrillerektől megszoktunk: a tét nem a világ megmentése, netán egy politikailag érzékeny gyilkosság megfejtése, hanem egy irodalmi mű, egy bestseller megjelenése körüli rejtély. Adott egy nagyon sikeres (és a film által sugallt részletek szerint irodalmilag is különlegesen értékes) regényfolyam, a Daedalus, aminek első két kötete után végre elkészült a harmadik is. Az inkognitó mögé rejtőző írót egyedül a kiadó vezetője, Eric Angström (Lambert Wilson, a Mátrix-folytatások egyik emblematikus színésze alakítja) ismeri, és ő jelenti be a nagy hírt is, hol máshol, mint a frankfurti könyvvásáron.
A kéziratot is kizárólag a szerző és a kiadó vezetője ismeri, és itt indul a történet: Angström összetrombitál kilenc fordítót, akiket két hónapra egy luxusvillába zár azzal a céllal, hogy teljesen szivárogtatásmentesen végezzék el a munkát, a regényt kis részletekben adagolja nekik, de valahogy mégis kiszivárog az első pár fejezet, majd a többi is, és egy hacker elkezdi zsarolni a kiadót. Nyilvánvaló, hogy a bűnös az egyik fordító, és innen jönnek a csavarok, néhány haláleset, valamint a szellemi és fizikai harc a szereplők közt.
Teljes titoktartás – előzetes
A film felépítése a klasszikus thrillerek szabályait követi (a szereplők bemutatása, az alaphelyzet felépítése, az első csavarok), ám mindezt megbolondítja egy sajátos, újhullámos érzékenységgel, megkavart időrenddel, és számtalan kulturális utalással. A teljes titoktartás láthatóan európai közönségnek szánt alkotás – és nemcsak a szerepeltetett európai sztárok miatt, lásd Olha Kurilenko (Sztálin halála, A Quantum csendje) és Riccardo Scamarcio (Silvio és a többiek, John Wick: 2. felvonás). A film bőkezűen bánik az olyan kiszólásokkal, amit leginkább az európaiak érthetnek, a görög adófizetési moráltól James Joyce Ulyssesének Molly monológjáig. Ez utóbbi mellett még jópár elitkulturális–irodalmi utalás megjelenik a filmben, az pedig külön az irodalomszeretőknek szóló geg, hogy a főhőst a történet egy pontján Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című kötete menti meg a haláltól (szó szerint).
Bár a történet egy bestseller körüli kavarásról, zsarolásról és pénzről szól a felszínen, az alkotók belecsempésztek jónéhány elgondolkodtató kérdést az irodalom szerepéről, hatásáról és persze a művészi alkotás értékéről és mibenlétéről. A Teljes titoktartás nem hibátlan, de igazán tartalmas szórakozást nyújthat annak is, aki csak egy fordulatos thrillerre vágyik, és azoknak is, akik alapvetően irodalomrajongók, és szeretik, ha egy film a rajongásuk tárgyáról szól valamilyen formában.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.