Morricone kétségkívül a filmvilág megkerülhetetlen alakja volt: hangjegyekben szólaltatta meg azt, ami a filmszalagon megnyilvánult, sőt a zenei hatásokkal sokszor javított akár a forgatókönyv, akár a képi megjelenítés esetleges hiányosságain. Ezért is lett ő a Maestro, akinek munkásságát 2007-ben Oscar-életműdíjjal honorálták, és akinek életéről Király Levente A Maestro címmel könyvet jelentetett meg novemberben.
Ennio Morricone 21 leghíresebb filmzenéje
„Nagy zeneszerző volt, aki tehetségével több filmemet gazdagította. Igazán megilleti őt a tisztelet, hogy a nagyközönség jobban megismerhesse” – írja Jean-Paul Belmondo francia filmszínész a könyvhöz írt előszavában Morriconéről. A magyar olvasók november végén vehetik kezükbe azt a könyvet, amely érdekes történeteken keresztül mutatja be azt a kisfiút, akit az iskolában csodagyerekként tartottak számon, miután hatévesen már zenét szerzett. Ennio – aki valójában orvos szeretett volna lenni – sokszor éjszakai bárokban trombitált, hogy eltartsa szegény sorban tengődő családját. A háború alatt az is gyakran előfordult, hogy nem volt mit enniük. A kezdetekben Dan Savio és Leo Nichols álnéven dolgozó zeneszerző úgy vélte, zenéi egy titokzatos, földöntúli világból jönnek. „Ennek a világnak a nyomába eredünk, hogy megismerjük az évszázad zeneszerzőjének titkait és megfejtsük azt is, hogy a magyarokat rendkívüli módon szerető világhírű olasz komponista miért nyilatkozta azt, hogy »A szívem Budapesté!” – fogalmazott Király Levente, a kiadvány szerkesztője, aki az idén júliusban elhunyt olasz zeneszerző emléke előtt tiszteleg legújabb könyvével.
Pár dollárral többért – főcímzene
Elindult az ország első csak magyar filmeket tartalmazó online filmtára, a Filmio. A Nemzeti Filmintézet által kezdeményezett, egyelőre csak Magyarországon elérhető streaming szolgáltatás kínálatában mintegy 220 produkció, köztük 160 mozifilm szerepel.
Van egy filmsorozat, amely képes bemutatni a XXI. század első két évtizedét, sőt annál is továbbmegy, disztópikus történeteivel (ellenutópiáival) egy lehetséges hátborzongató jövőt jelenít meg. A sorozat látványvilágát nagyban befolyásolják a napjainkban már elérhető digitális eszközök.
Október 19-én lezárult a 23. Faludi Nemzetközi Filmszemle és Fotópályázat nevezése. Az idei fesztiválra 368 filmes és 100 fotós pályázat érkezett, ezekből a művekből választja ki az előzsűri azokat az alkotásokat, amelyek a november 18–21. között megrendezésre kerülő fesztivál programjába bekerülnek.
Közismert, hogy a louisianai nagyváros a dzsessz szülőhazája, de a húsz éve filmező Michael Murphy New Orleans: A zene városa című dokumentumfilmje erősen árnyalja ezt a képet. Végigjárja New Orleans komplett zenei fejlődését, és a hosszú utazáson Terence Blanchard hatszoros Grammy-díjas amerikai dzsessztrombitás személyében csodálatosan képzett segítőnk akad.
A cyberpunk (technicizált urbánelidegenedés versus humánerőforrás) analógiájára, és sokáig szinte kizárólag a Gőzfiúra alkalmazva született meg a steampunk fogalma: nem túl távoli múlt, szinte kisrealista közeg némi szürrealizmussal és a XXI. századból visszavetített technikai szemlélettel dúsítva, és mindez nyakon öntve a szokásos technopesszimizmussal.
„Ne feledd, amit anyádnak adsz, az élet mind visszaadja majd” – hangzik el Mamma Romában. Pier Paolo Pasolini első filmje, a Csóró (Accatone) viharos visszhangja azonnal lehetővé tette a folytatást. Az operatőrlegenda, Tonino Delli Colli elmondása szerint Pasolini néhány hét alatt kitanulta a szakma alapjait, második filmötletéhez már konkrét vizuális tervekkel érkezett.
Bergendy Péter horrorfilmje két elismerést is kapott a 20. Trieste Science+Fiction filmfesztiválon Olaszországban. A Post Mortem a kísértetfilm műfaj kitűnő újragondolásáért és a spanyolnátha idejének tökéletes megidézéséért különdíjat nyert, és a rangos Méliès zsűri elismerő oklevelét is megkapta.
A rajzolt filmeket mind a filmkritika, mind a közönség reflexből utalja a „gyerekeknek szól” kategóriába, pedig ez ugyanolyan botorság, mintha Picassót, Dalít, vagy Jackson Pollockot az óvodába száműznénk, mert volt képük ecsetet használni a fotózás korában. Az animeuniverzum egy – kisebb – része valóban kifejezetten gyerekeknek szól, de a fősodor inkább a kamaszoknak, valamint az ifjú és kevésbé ifjú felnőtteknek nyújt maradandó élményt. Ilyen minden idők egyik leghíresebb animéja is, a Katsuhiro Otomo rendezte gyönyörű anti(?)utópia 1988-ból, az Akira.